Vigasztalt már meg valaki?

Igen, éreztem, most nem tudok konkrétumot mondani, de nem is az a lényeg sztem, hogy mit, hanem, hogy hogyan mondta... :) Szívből, és őszintén... És itt a lényeg... :)

Nem. :-(

Engem pár nappal ezelőtt az exbarátomnak sikerült megvigasztalnia. Nagyon magam alatt voltam, és jól esett, hogy beszélgethettünk, és mondott olyan dolgokat, amiken elgondolkodtam, és be kellett látnom, hogy nagyon igaza van. Furcsa, hogy ő segített, hiszen az ember utoljára ilyen helyről várna segítséget.

Szia. Velem az a baj, hogy ha vígasztalnak, rosszabb, mert meghat és mégjobban sírok tőle.... Azért kezdek rá mégjobban, mert a vígasztalásból érzem, hogy törődnek velem és olyan jó érzés, hogy valaki ennyire szeretne segíteni. Egyszer a barátnőm is meg akart vígasztalni (meghalt az édesanyám), de akkor is az volt, hogy csak jobban rákezdtem... Ekkor megölelt és kérdezte, hogy szeretnék-e egyedül lenni. Mondtam, hogy jól esne, ha ott lenne velem. Leült mellém és mondta, hogy "sírd ki magad nyugodtan!". Már az is segített, hogy ott ült mellettem. Ha viszont én látok sírni valakit, nem tudom hová tenni... Tudom, hogy vígasztalni kéne, de nem tudok kinyögni semmit... Éppen ezért tudom megérteni, ha nekem is azt mondja valaki, hogy nem tud vígasztalni. Én olyankor nem találok szavakat, sablonszövegeket meg nem akarok mondani, így marad a "csak szólj, ha segíthetek" és megsimítom az illető hátát. Vannak ilyen emberek, akik nem tudnak vígaszt nyújtani, mert leblokkolnak, amikor sírni látják a másik embert. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem éreznek együtt a másikkal... Üdv: Gyuszi