Hogyan mondja el anyukámnak, hogy én nem ezt szeretném? 13L

sajnos, sokat kell gyakorolni, modell után is, amit gondolom a szakkörben csináltok. Botero is biztos sokat gyakorolt - reális ábrázolásokat, tanulmányokat készített évekig- amíg kialakította a festői nyelvezetét. Olyan ez, mintha tetszik mondjuk a spanyol nyelv, szeretnék beszélgeti is spanyolokkal, de nem tanulnám meg a szavakat, kifejezéseket, a nyelvtant, akkor mégse menne.

Ha valóban így szeretnéd kifejezni magad, akkor tűrd el a nehézségeket - később meghozza gyümölcsét. A zenész, amíg olyan szépen zongorázik - évekig naponta 5-6 órát gyakorol, unalmas ujjgyakorlatokat - mert tudja, csodálatos világ nyílik majd ezáltal neki - a zene világa.

Esetleg egy másik rajzszakkör lenne elérhető, ahol talán jobban elfogadod a mestert?

Semmivel. Ahhoz, hogy ki tudjon bontakozni a saját stílusod, ismerned kell az alapokat. Arra tudsz ugyanis építeni. Mert az nem perspektíva, hogy másolod Botero képeit, pár év alatt kiégsz, mert nem tudsz honnan megújulni, felszínes a dolog. Másrészről unalmas is annak az alkotásait nézni, akinek nincs mélysége.

Én zeneibe jártam, és valóban naponta órákig kellett gyakorolni olyan dolgokat, hogy hogy játssz le egy apró kis dolgot. És egy rakás olyan művet kellett megtanulni, aminek a stílusa távol állt tőlem. Mégis beláttam, hogy hasznos, mert ezáltal jobb zenész leszek.

Ha elfogadsz egy tanácsot, egyeláre várj és csináld a szakkört. Ha a rajz érdekel, akkor tökmindegy, hogy vannak-e ott barátaid. És amikor már eleged van abból, hogy egy grafitrajz fölött ülsz órákig, gondolj arra, hogy ez az út vezet afelé, hogy igazán jó alkotó lehess. A cél segít elviselni, hogy az út nehéz.

Tudom, hogy ma mindenhonnan az áramlik az emberek felé, hogy mindent megkaphatnak azonnal. Na ez a művészetekre különösen nem igaz. Valószínűleg Botero is vért izzadt, mire megtanulta, mit hogy csináljon. Csak ezeket a dolgokat általában az életrajzokból is kihagyják, mert nem érdekes. Viszont elengedhetetlen.

Először a realista ábrázolást kell megtanulnod, hogy aztán tovább tudj lépni. Szerinted Botero hogyan kezdte? Azt hiszed, azért rajzol így, mert nem képes szabályosan? Szó sincs róla.

Ahhoz, hogy a szabályokon átléphess, először nagyon pontosan meg kell ismerned őket.

Az értékes eredményért meg kell dolgozni. Ha tényleg komolyak a szándékaid, ne türelmetlenkedj, hanem tanuld meg szorgalmasan az alapokat!

A "reális ábrázolást" azért kell megtanulnod, amiért mondjuk a kínai nyelv alapjait is meg kellene tanulnod, ha az lenne a célod, hogy kínaiul írj verseket. Természetesen az is unalmas, mert az első óra anyaga az, hogy jó napot, hogy van, viszlát, és nem a Tang-korszak költészete.

Ha nem tanultad meg a dolgok pontos ábrázolását, akkor azt sem fogod tudni ábrázolni, amit te magad gondoltál ki. Vagy ha igen, akkor az eredmény kásás, esetlen, erőtlen lesz.

Szia!

Én grafikusnak tanulok, kisebb koromban én is jártam szakkörre, de én sem szerettem, sokan idegesítettek onnan, csúfoltak. Főleg a fiúk. Aztán abbamaradt a rajz, pár évig nem rajzoltam. Tudod, hogy hiányzott? Nem a rajz, inkább a tudás. Megegyeztünk anyuval, hogy aztán gimnázium után felvételizek egy szaksuliba. Előtte előkészítőre jártam egy volt tanáromhoz. Ő azt mondta, nem fognak felvenni, mert utáltam az egész kockológiát, székeket rajzolgattunk. Untam. De aztán felvettek. Most fogok végezni. És ha nem tanulok meg anno széket rajzolni, akkor mit tennék most, ha aktot kellene rajzolnom? Nem rajzolom le tökéletesen, de fejlődtem.

Nem is tudom, megbántam-e...szívesen foglalkoznék zenével. Zenetagozatos voltam. Szóval az meg most hiányzik.

Meg kell tanulnod az alapokat, hogy túl tudj lépni a valóságon, hidd el.