Miért nem tudok megnyílni az emberek felé?
Figyelt kérdés
Az életem nem sz@r de történtek velem xar dolgok.. Viszont a nyaraim tökéletesek. Mégis azok miatt a dolgok miatt nem tudok megnyílni emberek felé. Nincs túl sok haverom, sokszor keveredtem régebben bunyóba, de azóta nem bunyóztam mióta tanulok önvédelmet és harcművészetet. Hogy tudnék megnyílni? Egyszerűen nem tudom elképzelni hogy egy idegen emberrel beszélgessek, vagy köszönjek neki. Ha egy haverom olyan társaságban beszélget éppen akikkel én nem szoktam beszélgetni, odamegyek, de csendben vagyok, és ha mondok vmit akkor azt csak a haveromnak. Nagyon xar érzés. Volt egy lány aki ismert látásból meg én is, nem jön be, meg szerintem én se neki, de olyan természetesen dumált velem (először ugye én alig szólaltam meg, de nem hagyott) pedig nem is nagyon ismert.. Én nem tudok ilyen lenni. Pszihológushoz nem tudok elmenni. (tizenéves fiú, aki nem szokott sokat mosolyogni vagy nevetni)2011. márc. 14. 14:37
1/7 anonim válasza:
Sok dolog miatt lehet így. Gondold végig,hogy nem történt-e veled valami olyan dolog ami miatt csökkent értékűségű érzésed vagy kissebbségi komplexusod lenne? Pl.:nem bántott-e valamikor egy akár felnőtt vagy gyerek ami miatt elvesztetted volna a magabiztosságodat,önbizalmadat? Vagy nem érzed-e kiközösítettnek magad? Mindenféle képpen önbizalomhiány okozza az ilyen viselkedést. A megoldás,hogy vissza kell gondolni azokra a dolgokra amiben jó voltál,amit tudtál, amiben kiemelkedtél,és azokra kell gondolni,és akkor meglátod,hogy nincs okod féllni semmitől,mert senki sem külömb nálad,te is jó vagy valamiben,rád is fel lehet nézni.A sikerekre kell koncentrálni,nem a kudarcokra.Ha önmagad le tudod győzni utána a többi embert is sikerül. Vagy az is lehet,hogy egy dologban nagyon kiemelkedő vagy és egy másikban pedig nem. PL.: nagyon jó sportoló vagy vagy az átlagnál okosabb de a kommunikációs képességeid rosszak. Nem baj. Ugyan az a teendő mint amit az imént irtam. Tudom,hogy mondani könnyű,de én is így voltam,tudom milyen. Hidd el! Bátorság és bízz magadban!
2/7 A kérdező kommentje:
Igen, volt olyan hogy megvert egy felnőtt. 10-11 éves koromban. Nem sújtott le, csak egy rossz élmény maradt, azóta foglalkozok önvédelemmel és nem félek. Meg tudom védeni magam, bár ez eddig is így volt legtöbbször. Nem magammal van a bajom. A koromnál érettebbnek tartom magam, ezenkívül intelligensnek, és igen, jó vagyok a sportokban, rengeteg sportot kipróbáltam már, és ami nem ment azt kihívásnak tekintettem. Amit kipróbáltam, abba valamennyire jó is vagyok. Tehát meg vagyok elégedve magammal. De egyszerűen nem vagyok képes ismeretlen vagy kicsit ismert emberekkel beszélgetni. Nem tudom miért. Kiskoromban szégyenlős voltam, ez lehet azért van, mert mindig megosztottam a véleményemet a felnőttekkel, és bizonyára butaság volt, ezért nevettek is rajtam. (Az a de aranyos féle nevetés, nem gúnyolásról van szó de gondolom mindenki tudja miről beszélek) Emlékszek hogy én ilyenkor megsértődtem, és nagyon is úgy véltem hogy kinevetnek, ezért egyre ritkábban mertem beszélni. Szerintem ez váltott ki bennem ilyen reakciókat mint most. De nem tudom hogy küzdhetném le? Nem tudom mitől tartok amikor egy emberrel kéne beszélgetni, de szorongok. Jah és a mosolygást és a nevetést kijavítom, mert sokat nevetek baráti társaságban, ott maximálisan meg vagyok nyílva.
2011. márc. 14. 16:45
3/7 A kérdező kommentje:
És mégvalami: egyedül sose megyek sehova. Ma is ki akartam menni kosarazni, de nem volt kivel kimenjek, és szívesen dobáltam volna egyedül, mégis attól tartok hogy lesznek kint valakik a pályán. És az hogy ők többen vannak, én meg egyedül, egy olyan érzést vált ki belőlem mint ha ki lennék szorítva. (pedig nem vagyok kiközösítve) Oda menni megkérdezni hogy nem e jönnek kosarazni vagy valami pedig számomra lehetetlennek bizonyul.:S
2011. márc. 14. 16:48
4/7 anonim válasza:
Tudod,én is ebben a cipőben járok. Tudnom kéne milyen idős vagy.
5/7 anonim válasza:
De valószínű,hogy te is hasonló vagy hozzám. Tárgyilagosan orientált,valószínűleg melankolikus. A megoldás talán az,hogy gondold végig, a sportolás közben hogyan tudod elviselni a többi embert? Valami csak van ami segít benne. Talán azért,mert ott olyan dolgot csinálsz amit annyira szeretsz és olyan jó vagy benne,hogy elfeledteti veled a kis tömegiszonyodat. Ez a megoldás. Olyan helyen barátkozz,ott szerezz kapcsolatokat ahol ilyen jól érzed magad és ilyen magabiztos vagy,pl. nem kell diszkóba menned ha irtózol tőle. A legfontosabb pedig,hogy nem muszáj népszerűnek lenned,nekem egyetlen egy barátnőm van születésem óta (23 éves vagyok) és talán legfeljebb 10 "jó" ismerősöm és mégis boldog vagyok. Nekem nem ment a kapcsolatépítés, hát nem is erőltettem. Arra figyelj,hogy tanulj vagy dolgozz,mindig csinálj valami hasznosat, tanulj valami újat minden nap, szerezz ismereteket,oldj meg problémákat, az jót tesz majd az önbizalmadnak,mert értékesebbnek érzed majd magad. A többséghez nem muszáj csatlakozni.Figyelj az erősségeidre úgy sikeres lehetsz abban amit igazán tudsz és akkor nem is fogod érezni,hogy szükséged lenne valamire. Nem mindenki társasági ember,nem is baj. Élj szerintem annak amit tudsz és amiben sikeres lehetsz,mert akkor leszel boldog. Légy tárgyilagor,reális,ha kell írj listát az előnyeidről és hátrányaidról és írhatsz tervet kapcsolatépítésre is amit szép lassan megvalósítasz. Remélem segítettem. Sok sikert!
6/7 A kérdező kommentje:
Kösz a választ!
2011. márc. 15. 11:32
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!