Mit tehetnék? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

volt sok barátom de 3 nagyon jó bnőm volt az osztályban. belőlük elegem lett ezért már 3 hónapja tök egyedül vagyok.

mindenhonnan a butaság a és a p*csaság netovábbját hallom , felkelek suliba megyek.. mindenki az idegeimre megy, aztán lapot elő.. dolgozat nem tanultam most semmit.. mert azt a tanárok nem fogják fel, hogy talán a haldokló nagypapám melet akarom tölteni azt az időmtet is ami van, meg ami neki van, hogy sokszor nem alszom otthon, mert otthon megy a vita

nem.. nem értik meg, senki od nem jönne hozzám h esetleg mi a bajom, azb a 3 barátnőm se,, csak lefelé néznek mikor elmennek melettem, mert tudják h mi a szitu.. de nem kérdezik meg emrt csak maguzkkal foglalkoznak, ha baj van nem segyítetnének

a szürke hétköznapokban élek nem tehetek mást. utálok már suliba is bejárni pedig eddig szerettem ha egésznap egyedül vagyok ha nem

de ma megelégeltem

bementem a mosdoba lecsusztama fal mellé.. és már folytogatott a sírás nem bírom tovább

van egy legjobb barátnőm, akinél szoktam aludni, vele nagyon jóban vagyok. el akartunk menni másik suliba de iylnekor már belleszkedni kiismerni a tanárokat jövöre kisérettségi

nem bírom tovább mit tehetnék?

a sírás kerülget mert egyszerűen a sok kis problémábol egy iszonyat nayg összegyűlik

és már volt az a bizonyos tini korszakom h 'depresszio a tetőfokon' kinőttem már ebből

de valahogy mégis.. nem.. nemtudom..