Ki vagy Te?

hello. :)

Szerintem a kérdés inkább úgy hangzana helyesen, hogy "Mi vagy Te?"

Tehát mi vagyok Én?

A választ abból lehet kitalálni, hogy nekiállunk szépen elemezni a létünket...Mit tudunk biztosan? Tudjuk, hogy vagyunk.(mindenkinek egy olyan, hogy én). Tudjuk, hogy nekünk megjelenik közvetlenül valamiféle világ, ami szabályokra épülően hat, a testünkön keresztül, amit ha szemügyre veszünk, még mindig azt látjuk, hogy annak a megjelenő világnak a része. Tudjuk, hogy ebből a világból(érzékeink korlátaiban) csak akkor jelenik meg nekünk bármi is, ha arra odafigyelünk...ha valamire nem gondolunk, akkor számunkra az éppen nincsen. Tudjuk, hogy az érzékelés során egymást követő jeleneteket érzékelünk, amit időnek neveztünk el, és tudjuk, hogy a jelenetsorban megjelenő objektumok különbözőségük(érzékeink miatt viszonylagos) miatt elkülönülten jelennek meg nekünk, amit pedig térnek neveztünk el. Tudjuk, hogy ez a tér és idő relatív, vagyis tudattól, nézőponttól függő. Ha az időt vesszük, akkor van olyan mindenkinek, hogy pár perc akár óráknak hathat, ha ugye valamit nagyon unalmasnak ítélünk meg, illetve fordítva, amikor jól érezzük magunkat egy egy helyzetben, és az órák tűnnek perceknek...álom ideje alatt is eléggé változékony ez a bizonyos idő, mély alvás idején pedig nem is létezik számunkra nemhogy tér vagy idő, de semmi sem...mégis vagyunk. Ezek a dolgok pedig arra engednek következtetni, hogy az ember valójában nem a test...inkább az elme...ami a test által tapasztal, aminek minden egyes dolog önmagán belül jelenik meg mentálisan...persze feltételezhetjük, hogy a tudatunknak("én") közvetlenül megjelenő világon kívül van még 1, amit ugye kintre is odahelyezünk, amiről azt gondoljuk benne vagyunk...de álomban is meg kéne ezt tegyük...azt viszont elfogadjuk gondolatinak. Természetesen ekkor jöhet a kérdés, hogy akkor csak Én létezem, ha mentális a világ megjelenése? Erre kétféle szemszögből, kétféle válasz adható. Ha az ember jelenleg pszichológiában elfogadott tudatát vesszük alapul, akkor nem, nem csak én létezem, hanem megannyi ilyen tudat(amik korlátozva vannak egyelőre a test által), hiszen Te is, más is kijelenti, hogy önmaga létezik. De mi van ha minden "mögött"(nem térben, csak elméletben) van egy központi dolog, egy forrás, ami mindent átfog, amiben meglelhető minden egyszerre, ami táptalajt biztosít a létezőknek? Ezt ugyanúgy feltételezhetjük, a kintre helyezett világ lemosásával, vagyis ahelyett. ekkor pedig egy Mátrix jellegű felállást kapunk, de mi nem egy gépezetet nevezünk meg, ami fizikai megjelenésű, hanem egy egyetemes, univerzális Elmét, ami valójában az egyelten létező, ami igazából mi is vagyunk(ami minden alkotója, megjelenítője)...a mi tudataink korlátlan változata, minden tudással felvértezve, ami létezik "bárhol", "bármikor"...ha pedig ez az egyetlen Értelem, Elme szempontjából vizsgálódunk, akkor tapasztalhatjuk, hogy végül is csak Az létezik, vagyis ez a másikféle válasz a másikféle nézőpontból. :)

Ha pedig e szavakat megfontoljuk, akkor kiderülhet, hogy az emberi tudat minőségében egy és ugyanaz ezzel az univerzális Elmével, vagyis a kérdésre válaszolva Én valójában az Elme vagyok...azaz az ember Isten maga...csupán rá kell ébrednie. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

"Én isten egyik prototípusa vagyok.Egy csodálatos mutánsa egy olyan valaminek, amit soha nem akartak kipróbálni sorozatgyártásban. Túl bizarr, hogy éljek, túl ritka, hogy meghaljak."

Bár az idézetet áttettem E/1-be, azt hiszem pontosan illik rám.:))