Miért van az, hogy az ember saját fogságába esik?

Nem tud szabadulni a "láncaitól" és egyre jobban magába fordul és túl sokat agyal mindenen...

Igazából fogalmam sincs miért félek a kihívásoktól. Egyszerűen bennem van ez az érzés és nem tudok szabadulni tőle. Szeretnék kiteljesedni, felszabadulni, megtalálni a helyem, de valami hátráltat. Ez az érzés. Mondták már, hogy majdnem mindenki végig ment már ezeken a problémákon és hogy nekem is sikerül majd áttörni, de azt érzem mindenki előttem jár ebben a "fejlődésben" és ez aggaszt, hogy nem fogom utolérni őket. Sokat gondolkoztam már, hogy változtatok és teszek a változás érdekében, máshogy fogok hozzá állni a dolgokhoz, de csak gondoltam rá és nem tettem semmit. Bele szorultam a saját korlátaimba. A monoton hétköznapok fogságába estem és nem ereszt...

Hogy lehet ilyen esendő az ember?...

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis valamit, amit én kétségbe esett kiáltásnak neveznék a világ felé, amit pár idegen elolvas, talán.