Önbizalomhiány. Valami megoldás?
Lehet hosszú lesz, de sok minden van, amit jó kiírni magamból, és befolyásolhatta a problémámat.
Szóval. szüleim 9 éves koromban elváltak. Addig az életem remek volt, az iskola legszebb lányainak tetszettem, sok haverom volt stb, bár elég szerény körülmények között éltünk. Aztán szépen lassan ez megváltozott, mivel az elmúlt 9 évben tulajdonképpen minden megtörtént a családomban, ami csak megtörténhetett, mint egy rohadt szappanoperában. Szerintem ez a probléma forrása, és az idő is passzol.
Befordult, antiszociális lettem. Nem beszéltem sokat, csak kevés emberrel, ezt ki is használták suliban kb. 7 évig folyamatosan basztattak, ami miatt önbizalmam nincs, és nagyon nehezen ismerkedek, nyílok meg mások előtt. Gátlásos vagyok, és nagyon szorongok (ami szerintem már betegség, mivel egyszer ettem egy szem nyugtatót, és utána vagy 3 napig teljesen fel tudtam oldódni bármilyen helyzetben és kiálltam magamért).
Próbálgatok megváltozni, de nem megy. Csak azt értem el, hogy elég komoly hangulatingadozásaim vannak. Néha istennek képzelem magam, néha meg azt érzem, hogy mindenki rajtam röhög.
Hogy tudok olyan lenni mint régen, és hogy tudok ezen változtatni? Köszönöm a válaszokat.
19/F
én is önbizalomhiánnyal küzdöttem nagyon sokáig, aztán elkezdtem járni bulizni barátnőkkel, nem ittam le magam a sárgaföldig, de jóléreztem magam. beszélgettem idegenekkel, nagyon jó volt, és egyre több emberrel tudtam már kommunikálni mikor mentünk bulizni, aztán már máshol is ismerkedtem. pl suliban, évfolyamtársakkal, mert előtte nem volt ilyen, osztályból jóbavoltam pár emberrel és annyi.
gondolom vannak barátaid, akikkel eltudnál menni szórakozóhelyekre. először ezt javasolnám, szerintem nem kell minden esetben pszichiáterhez menni aki teletöm gyógyszerekkel, mert nem mind lelkiismeretes, és csak hozzádvág valami antidepresszánzst. szóval, elmész, ismerkedsz, aztán ha bátrabb vagy már a számát is elkéred a csajnak, felhívod, stb.
és ne gondold ezt a hülyeséget hogy rajtad röhög bárki is. az embereknek megvan a maga bajuk, elvannak azzal, akinek meg nincs élete, az igen, szokott fikázni másokat, mert szar élete van és nem tud mit kezdeni magával. na ennyi. lehet kicsit zavaros lett. de lásd, én is kijöttem ebből. 21/L
Ha megkérdezhetem, mi volt az a minden, ami megtörtént a családodban? Bocsi, ha nem akarsz ne válaszolj, de érdekelne, mert hasonló cipőben járok mint te:((
19/L
00:57 - nincsenek barátaim, mert mindig rossz embereket választottam, akik csak hátráltattak. Suliban a "népszerű" bandával lógok most éppen, de sulin kívül nem járok velük sehova, megvan már a saját életük.
01:02 - A lényeg, hogy apám mindig retardált, sötét csajokkal, emberekkel jött össze, akik hozták magukkal a pitiáner problémáikat, amibe apám miatt be kellett folynom. 10-13 éves lehettem amikor az első nője egy idegbeteg nyomorék volt. Csapkodott, dobálózott, késsel ment neki mamámnak, és ilyenkor le kellett állítani, szerintem mindenki érti miről beszélek, amit végig hallottam mindig. Mivel apám egy légynek se tudna ártani, eléggé meg volt zuhanva ilyenkor. Sajnos gyerek voltam és nem tudtam mit tenni. Meg amikor 1-2 alvilági haverjának segített akkor is láttam pár érdekes dolgot. + szinte az összes közeli hozzátartozómnak volt már komoly egészségügyi problémája (szívroham stb). Válás se volt zökkenőmentes.. Meg még sorolhatnám.
hát egyszer mond meg hogy mennél velük valahova :) énis ilyen voltam, nekem is a bulizás segitett nagyot, bár még vannak helyzetek ahol nem vagyok magabiztos, meg nekem is így van hogy néha szépnek érzem magam néha meg egy utolsó szarnak.. :)
16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!