Kórós önbizalomhiány - mi lehet a megoldás?

Köszönöm előre is:)

Magammal kapcsolatban nagyon leírom magamat. Mind külsőleg, mind belsőleg, és egy nagy nullának tartom magamat. Sajnos kivetítem ezt a környezetemre is:( Nem hiszek benne, hogy bármire is vihetném az életben. Nem bízok magamban. Elrontottam jó pár dolgot. A munkahelyem is bánt, hogy ott kell dolgozzak. Egyetlen pozitívum, ami történt velem az elmúlt időszakban, hogy összejöttünk a párommal. Ez sok mindent ellensúlyoz, de hogy most itt vagyok, ahol... :(

21 éves vagyok. Igen, nem ide akartam jutni ennyi idősen. Suliba nem sikerült a felvételim (saját hibámból), és most olyan munkahelyen dolgozom, ami vicc (meki). Van szakmám, de nem nagyon szeretem (cukrászat). Még elhelyezkedni sem tudok vele. Ötletem sincsen mihez kezdjek. És abban sem bízok, hogy sikerül valamit is elérjek.

Külsőmmel annyi a bajom, hogy amióta összejöttünk, feljött rám 2-3 kiló. (Utóbbi két hónapban, mert ideges voltam és ettem). És nagyon zavar, mert eléggé kellemetlen helyre:(

Barátom persze mindenben mellettem áll, de ha azt se tudom, hogy mit akarok... s nem is gondolkodom ezen, mert nem bízok magamban egyáltalán:S

Tudom, még csak 21 éves vagyok, de sok kudarc ért már.

Köszönöm, hogy meghallgatsz.

Rendőrsuliba készültem.

Nem, ez a munkahely nem fog mindig így maradni. Amíg nem találok jobbat.. S nagyon nincsen álláshirdetés a szakmámon belül. Igazából a rendőrsuli miatt még mindig emésztettem magamat (mert a saját hibámból nem vettek fel), de tegnap végleg összetört ez az álmom. Barátom mondott biztató szavakat, így igyekszem továbblépni. Talán neki van igaza, hogy még van más járható út is, amin végig szeretnék menni, csak meg kell találjam.