Melyik a jobb szerintetek, ha valamit elveszítesz vagy ha nem is volt a tiéd soha?

Erről a "holtteher veszteség" közgazdaságtani fogalom jutott eszembe. Hogy valami azáltal vész el, hogy meg sem termelődik.

Na de a kérdésedre válaszolva:

Elveszíteni rosszabb, ha valami tárgyi dologról van szó.

Mert azért az ember általában megdolgozott.

Persze ha valami kis értékű dolog, akkor könnyebb újra beszerezni és túl lenni rajta. (Igaz egy értéktelen dolog is lehet fontos, ha sok emlék fűz hozzá...)

De nagy dolgot elveszíteni. Például egy lakást. Mondjuk a devecseri emberek, akik elvesztették a házaikat a vörösiszap miatt. Hogyan tudják azt újra felépíteni amiért életen át dolgoztak..?! Ez sokkal rosszabb lehet annál is, hogy én sírok, mert még nincs lakásom. Iszonyú rossz, hogy még nincs. De ha majd lesz és bármi okból "elveszítem" azt, az akkor még borzalmasabb lesz.

És ha emberről van szó? Legyen például a szerelmünk:

Szerintem itt meg az a rosszabb, ha nem lesz enyém soha. Mert ha elvesztem, mert szakítunk, annak többnyire olyan okai vannak, hogy nincs is értelme folytatni, akármilyen fájdalmas is.

Viszont ha reménytelenül szeretünk valakit, azt hisszük tökéletes lenne vele, és ez a hiány sokkal rosszabb.

Igazából embere válogatja, nem tudom.