Miért tör rám a depresszió azonnal amint egyedül vagyok?

mintha én írtam volna. . . velem is ugyanígy van.

régebben volt egy megszokott baráti köröm, de azóta az sincs már meg. és a többiekkel (akik oszt.társaim), azokat sem nevezném barátnak. tulajdonképp már majdnem 2 éve tart ez. előtte minden jó volt, aztán jött ez a barátnélküli korszak. ami azóta is tart és megtudlak érteni, mert nagyon rossz.=/ általában én is egyedül vagyok otthon, szüleim dolgoznak. sokszor gondolkozok rajta, hogy vajon mit rontottam el, mert egyiknek sem ártottam soha semmit. de késő bánat. ez van. majd kilépsz a suliból és megváltozik minden.

ja a másik az, hogy mostanában tényleg kevés ember között fonódik Igaz barátság, akiben megbízhatsz.

/L/

Ezt addig fogod így érezni, amíg meg nem találod az okát, hogy miért nem szeretsz otthon lenni. Azt mondod, nem szereted az egyedüllétet... ebből az látszik, hogy nyomaszt téged valami, amit még magadban sem tettél helyre. Nem lehetséges ez?

"anyámék... nos az is felejtős" -> ezek szerint rossz a viszonyod a szüleiddel? Egy biztos: ha rendezed a konfliktusaidat azokkal, akikkel szemben kialakultak, meg fogsz könnyebbülni.

Igaz barátokat az ember akkor talál, amikor épp lemondani készül erről, úgyhogy emiatt felesleges aggódnod, mert a görcsösség miatt csak rossz napokat szerzel magadnak.