Hogy lehet túlélni a munkahely elvesztését?

Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél..De így végig olvasva azt ,kell hogy mondjam,hogy tapasztalatlan naiva is vagy.Az eljárás veled szemben nem volt fer.

Azt írod,hogy szereted,és tiszteled a főnöködet..de sajnos ő nem tisztelt,és szeretett téged.Ugyanis bármilyen hibát követtél is el.főleg ha elvileg íratlan szabály,ezt nem vagy köteles tudni.Ha vannak szabályok akkor írják le feketén-fehéren..Még ha a főnök úgy érzi,hogy szabályt szegtél,ő veled szemben is megszegte a szabályt.Neki amikor az irodába felhívott tanúk előtt(vagyis neked is legyen tanúd,és neki is szóval minimum + 2 ember előtt) írásos figyelmeztetést kellett volna,hogy adjon,megindokolva,hogy miért is figyelmeztetnek..HA főbenjáró bűnt követtél volna el akkor is kellett egy írásos megrovás,de kiegészítve az azonnali felmondással..Neked meg jogod lett volna tiltakozni,és fellebbezni,és jogod lett volna kérni,hogy tisztázzátok az esetet,mert te neked szükséged van az állásodra..Nem hiszem ,hogy akkora hibát követtél el,hogy egyik napról a másikra csak úgy kidobjanak.Ez a módszer ahogy te jártál nem más mint álca felmondás..Valakinek kellett a te munkahelyed..Általában ilyenkor jönnek az ilyen kirúgások amikor nincs megindokolva semmi,szinte sietnek,hogy minél előbb kikerüljön az ember,hogy a következő már a helyeden legyen..Becsaptak..Sajnos naivságod miatt már késő reklamálni..De nem árt ha tudod,hogy a kedvesség csak te részedről volt..

Csak úgy tudod túlélni, ha megrázod magad és munkát keresel ezerrel!...

Ez most egy jó tanulság volt, hogy nem kell mély barátságokat szőni a munkahelyen, nem kell 100%-ig mindenkiben megbízni, csak magadra számíthatsz!

A "barátodat" meg rúgd ki a francba!!!

Micsoda pasi az olyan, hogy csak akkor akar valakivel kapcsolatot, ha annak van állása?!...

Őt is kirúghatják bármikor, nehogymár ettől függjön, hogy szeretek-e valakit vagy nem?!

Szánalmas egy alak...

Vesd bele magad az álláskeresésbe, az sem baj, ha gyorsan árufeltöltőnek mész a Tescoba átmenetileg, míg jobb hely nem adódik.

Nem tudom elképzelni azt a hibát, ami egy általad felvázolt munkahelyről azonnal repítene, hacsak nem sikkasztottál véletlenül 10 milliót, vagy vittél haza néhány munkagépet. Gyanús nekem a dolog. Ilyenkor duplán eszembe jut az, hogy leépíteni akkor a legkönnyebb, ha előtte ürügyet szolgáltatunk, mert így mosolyogva rúghatnak ki, és még TE köszönöd meg a főnöknek, hogy milyen korrekt volt. Így elkerüli a fellebbezést és munkaügyi bíróságot. Nem lehet, hogy a leépítési terv része voltál, a hibád pedig előre tervezett lépés volt?

Egyet megtanultam: a legtisztességesebb, legbarátságosabb, legkorrektebb főnök is a cég(és maga) érdekeit nézi, és aszerint cselekszik, hogy felülről mit mondanak neki. Nálunk is aranyszívű a főnök, de amikor felülről jött az ukáz, hogy el kell küldeni valakit, könyörtelenül elküldte az egyik legjobb dolgozónkat, de előtte még marhaságokkal hitegette néhány hétig.

Miért vagy most ennyire kétségbeesve? Nem elsősorban a munka elvesztése miatt, az bárkit padlóra küldene. Egyszerűen összekeverted a munkát a magánéleteddel. A sok közeli munkatárs, a főnök, a családias légkör.. nagy hiba. Most hol vannak a munkahelyi barátok? Sorban kilincselnek nálad, érdeklődve hogyléted felől, biztatva, hogy tudnak valakit, aki tud neked állást, vagy eltűntek? Amikor nálunk elment az említett kolléga, 2 nap múlva beszélni sem beszéltek már róla, mintha nem dolgozott volna nálunk 6 évig. Jött, ment. Pedig mindenki szerette.

Ez baj? Nem. Ez egy munkahely, nem a baráti körünk. Lehet keverni a kettőt, csak nem érdemes, mert ha menni kell, akkor csak még fájdalmasabb lesz.

Mi ez marhaság, hogy nyugtatózod magad? Egyáltalán honnan szedted, ha jól tudom azt orvos írja fel. Sürgősen felejtsd el, az összes többi kábszerrel meg piával együtt.

Igen, munkanélküli vagy, de még friss a dolog. Most kell erőt venned magadon, és jelentkezni mindenhová. Nem kétségbeesetten, ésszel, igényesen. Kutasd fel a kapcsolataidat is, érdeklődj, hátha tud valaki valamit. Ne szégyellj a régi főnöktől segítséget kérni, neki biztosan sok kapcsolata van. Használd ki.

A pasasod dobd ki, csak visszahúz a negatív kisugárzásával. A helyedben nem keresnék senkit addig, amíg helyre nem áll az önbecsülésem. Össze kell húznod a nadrágszíjat, de menni fog. Kérj bérelszámolást a munkáltatódtól, igazolást, és jelentkezz a munkaügyi központban. Így kapsz segélyt is(nem sok, de valami), és talán még állást is felajánlanak, még ha nem is lesz olyan "tökéletes", mint az előző.

Ne feledd: azért vagy ott, hogy pénzt keress. A barátokat máshol találod meg.

Több dolog jutott hirtelen eszembe.

Az egyik: én egy időben pont a másik oldalon álltam és mi alig tudtunk megszabadulni a rossz beosztottaktól, mert a munka törvénykönyvével aludtak, ébredtek (sic!). Ma a törvény nálunk a munkavállalót szinte elvtelenül védi a munkáltatóval szemben, ebbőr profitálhatsz. Én egy munkajogásszal feltétlenül konzultálnék és egy kártérítést vagy egy korrekt végkielégítést kigyomroznék belőlük. A bíróságot is meghatja, hogy "mondvacsinált" ürüggyel kibsztak az utcára, mint a macskát szrni.

Másik: a munkahely és a munkába járás nem életforma (akinek az, az pótcselekcést és kompenzálást követ el), hanem a mindennapi betevőnk megkeresése. De pénzt keresni nem csak alkalmazottként lehet. Én, bár nem tudom milyen profilban utaztatok, de a partnerkapcsolatokat kihasználva szabadúszóként vagy vállalkozóként elkezdenék nyomulni, mint állat és egy pár év múlva odafricskantanék a sggfejeknek, hogy jobb vagyok nélkülük, mint anno velük.

De első lépés: JOGÁSZ!

Majdnem mint az én történetem :( Huhhh, ahogy olvastam, teljesen átérzem a bánatod :(

21 évesen olyan munkát kaptam, amiről sokan csak álmodoznak, rajtam kívül akkor elég sokan kezdtek ott, olyan idősek, mint én. Képzelheted, milyen hangulat volt ott :) Persze a munkáját mindenki lelkiismerettel elvégezte, imádtunk ott dolgozni...... Nekem, nekünk 4 év munkája 1 hónap alatt semmivé lett: új főnök, kirúgott mindenkit, engem nem, de nem tudtam ott maradni, felmondtam. A következő hely....tök mázlista vagyok, szintén egy olyan hely, ahova nagyon nehéz bejutni, felvettek. De nem éreztem jól magam, nem találtam a helyem. A megmentőm, a kislányom, kiderült hogy babát várok, így eljöhettem onnan..... És nem panaszkodhatok, mert van szerető férjem (akit nem mellékesen, a közös munkahelyen ismertem meg, szóval nem csak egy "sima" munkahely, hanem a férjemet is "neki" köszönhetem.....) gyönyörű gyermekem, de nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe az a 4 év. A többiekkel ha találkozunk, csak nosztalgiázunk......

Most is a sírás környékez, és gyűlölöm azt a k@cs@g vén f.s.t, aki tönkretette mindannyiunk munkáját, lehetőségeit, előrelépési lehetőségeit.....

Nekem csak az idő segített, de látod, még mindig nem az igazi, így 2 év után sem.

Kitartást és sok erőt kívánok Neked!!!!!!

Mikor olvastam a kérdést és a "25 éves"-hez értem, egy pillanatra azt hittem, 25 éves munkaviszony után lesz a folytatás. Így sokkal jobban megérteném ezt a hatalmas elkeseredést. 25 évesen, másfél év után talán mégsem olyan nagy katasztrófa, különösen ha számíthatsz rá, hogy legalább árufeltöltőnek felvesznek. Sokunknak még erre sincs lehetősége. Nem tudom milyen diplomával rendelkezel, de 25 évesen még bőven előtted az élet, hogy ezt kihasználd. Manapság pedig az emberek zöme nem azért jár munkába, mert ott olyan kellemes és jól érzi magát, mindenki szeret mindenkit. Talán azért most már rájöhettél, hogy ezt csak Te láttad így ebben az esetben is. Rajtad kívül még sok ezer ember tengődik munka nélkül, akár éveken keresztül is, családok mennek tönkre, veszítik el otthonukat, mert nem tudják fizetni hiteleiket. A árkapcsolatodat tekintve pedig megint csak nagyon el vagy tévelyedve. Hogy alázkodhatsz meg egy olyan ember előtt, aki ilyen kijelentésekkel illet? Soha nem engedném a közelembe sem, bármennyire egyedül is érzem magam.

Azt pedig mégis furcsának találom, hogy ha egy munkáltató a beosztottját annyira elismeri, megbecsüli, bármikor, bármiben számíthat rá, olyan könnyen meneszti egy félreértés miatt. Neki sem származik ebből semmi előnye. Lehet, hogy ezek a tulajdonságaid is inkább csak a Te fejedben léteztek? Nem tudom, de hagyd inkább az önsajnálatot, és menj el árufeltöltőnek, ha vagy olyan szerencsés, hogy annak alkalmaznak. Legalább kevesebb időd marad a sírásra.

Ha az én barátom ilyeneket mondana nekem, azzal kezdeném, hogy ha így viszonyul hozzám, akkor kívül tágasabb. Nem engedném meg neki, hogy még egy plusz terhet ő is a vállamra helyezzen, mert az már nem párkapcsolat, csak (lelki) élősdiség az ő részéről.

Ne keseredj úgy el a munkahelyed elvesztése miatt, mert ez az élet rendje. Újra vesd bele magad az álláskeresésbe és csak magadért tegyél mindent! Vesztenivalód már úgysincs a volt főnököddel szemben, nem igaz? Miért nem kérsz tőle ajánlatot? Próba szerencse.

Én is úgy gondolom,hogy csak útban voltál,vagy valaki másnak kellett a te helyed..Nagyon sokszor csinálják ezt,hogy valamit kitalálnak,hogy legyen ürügy elküldeni az illető dolgozót..Na rafinált lettél volna,ha a megbeszélésen oda mondtad volna,hogy "elnézést,de nem értek egyet az azonnali felmondással,és ezért munkaügyi bírósághoz fordult,tuti biztos vagyok benne,hogy kínosan nevettek volna,hogy te félre értetted őket,ők nem akarnak kirúgni,csak szóbeli figyelmeztetés adnak,és ma nem olvasom a kérdésedet,mert dolgoznál még mindig.

Gondolom te végighallgattad őket,és az agyad fel sem fogta mit mondanak.Egyszer csak oda toltak egy papírt,hogy írd alá,és viszlát..Te aláírtad,gondolom úgy hogy el sem olvastad mit írsz alá..Evvel csak annyit értél el,hogy rájöttél ,hogy legközelebb nem így fogo csinálni,hanem a sarkadra állsz.Valaki tanácsolta,hogy menj jogászhoz,és kérj végkielégítést..Evvel már elkéstél amikor aláírtad a felmondási papírjaidat.Amúgy meg másfél év munkaviszony után nem jár semmi végkielégítés..

Az is hiba,hogy a munkád volt az életed.NA és most hol vannak a kollégák??Támogatnak,segítenek? A pasasodról inkább nem írok semmit,hiszen ha te nem vagy képes felfogni,hogy az az ember egy csapnivaló,és azt sem érdemli meg,hogy szeressék,ha nem vagy képes felfogni,hogy kihasznál,akkor rajtad nem lehet segíteni...Én nem dobhatom ki helyetted,ezt neked kell megtenni..

A leírásod alapján úgy érzem, sőt teljesen biztos vagyok benne, érdemtelenül idealizálod a főnöködet és a pasidat mindenképp, és valószínűleg a "baráti" kollégáidat is, akik ezek szerint nem álltak ki melletted.

Ha egyedül vagy (ezek szerint külföldön), és nincs rokon vagy IGAZI barát, aki figyelmeztessen, az ember hajlamos eltorzítva nézni a valóságot, és jó szándékot látni ott ahol az NINCS.

Ha tényleg annyira jó ember lenne a főnököd,és annyira szeretne, nem így intézi el a dolgot, hanem megbeszéléssel. (Tényleg elképzelhető a kitúrás is.)

A pasid meg nagyon paraszt, szerintem ha kirúgnád legalább eggyel kevesebb érzelmi teher lenne rajtad. Vigasztalnia, támogatnia, szeretgetnie kellene, nem pökhendin ilyeneket odavetni. Ezt szerintem Te is tudod. Meg mi az,hogy "nem akar komolyat" - nem tudom, Te hogy vagy vele, velem vagy rendesen jár valaki, normális kapcsolatban, vagy sehogy - engem összejárás, laza kapcsolat nem érdekel. Vagy fogja a kezem az utcán és a barátnőjeként viselkedik velem, és társként számíthatunk egymásra mindenben - vagy semmi dolgunk egymással.

Ráadásul még ilyen feltételeket szab...

29/N