Tényleg? "Minden családban elcsattan néha egy-egy pofon. "

Én és a tesóim is kaptunk olykor-olykor egy nevelő célzatú nyaklevest, vagy pofont. De úgy érzem,hogy meg is érdemeltük akkor abban a helyzetben.

Nálunk ilyen soha nem fordult elő, de van egy olyan érzésem, hogy nem is fog : ) Már 20 éves vagyok, ha eddig nem kaptam, ezután sem fogok : ) Nekem nem volt szükségem fegyelmezésre, magamtól is épp elég fegyelmezett voltam, talán túlságosan is : /

Nálunk elcsattant jópárszor. Anyám vert engem is, öcsémet is (volt hogy főzőkanállal). Hogy miért? Mert nem volt normális... Sohasem bírta megfogalmazni a problémáját, csak ütött bennünket. És nálunk ez így megy/ment generációkon át. Dédanyám verte nagyanyámat, nagyanyám az anyámat, anyám meg engem. Szerintem én se lennék más, ha nagyon erőlködnék se, épp ezért nagyon félek hogy én is hasonló módszereket alkalmaznék. Nem szeretném ha a gyereke(i)m felnőve a fejemhez vágnák a sérelmeiket. Mert nálunk eddig ez ment sírások és ordítozások közepette. Nagyanyám pl nem volt hajlandó a beteg anyját meglátogatni (régi sérelmekre hivatkozott), anyám meg legtöbbször "vadállat" módjára üvöltözött az anyjával... Szóval láttam pár dolgot. Egyikőjük sem tudta megemészteni a sokéves bántalmazást, csak évtizedek múlva merték előhozni.