Melyik éri meg? Mindenkivel őszintének lenni és nyíltnak, és.
és egyfolytában a saját érzéseidről beszélni úgy, hogy közben érzelmileg sebezhetővé válsz és leginkább nevetségessé.
Vagy egy másik személyiséget mutatni éppen azért, hogy leplezd a gyengeséged, és ezáltal mindenki azt hiszi erős vagy, és annyira felnéznek rád, amiért ennyi erőd van, hogy amikor megtudja egy-két ember, hogy mégsem, akkor valami különlegeset éreznek és örülnek, hogy igen, te is ember vagy
válasza:rossz a hozzádállásod, de nem kicsit:D
1. aki kiröhög azért mert magamat adom az egésznyugodtan kinyalhatja.
2. attól hogy nem ebszélek egyfolyátabn a saját problémáimról még nem biztos hogy nem adom önmagam.
egyébként meg kell tlaálni az egyensúlyt. nekem megvan, hogy kiben bízok és kiben nem. akiben bízok (1-2 ember) annak bármit elmondok bármikor. Van aki alapvetően szimpatikus (az emberek 70-80 százaléka) nekik válaszolok ha kérdeznek, de nem mondom magamtól a problémáim.
a maradékkal meg nem beszélgetek :D semmiről.
én magamat adom. ha valaki ezért kinevet/ nem kedvel, az ne is legyen a barátom. olyan barát nem kell aki valaki msát szeret az én testemben.
"én magamat adom."
habla.
azt mondod amit hallani akarnak.
válasza:Ha úgy gondolod, hogy tettél valamit a környezetedért életedben, és már nem volt hasztalan megszületni, akkor semmi sebezhető nincs benned, ha őszinte vagy.
Akkor megoldás a személyed meghazudtolása, ha sok helyen gyenge vagy. Ez persze rövidtávú megoldás, úgyhogy csak óvatosan.
Üdv.
válasza:rossz hírem van: egyik sem
az őszinte embert mindig bántani fogják, a hazugságban pedig sosem lehetsz boldog.
válassz
21:03 felpontozva
21:28 csak azért hitetlenkedsz hogy erősebbnek tűnj :) a kételkedéssel nincs gond, de az ember akkor követi el az egyik legnagyobb hibát, amikor azt hiszi, mások fejébe/életébe lát
válasza:kihagytad a harmadik lehetőséget.
Magadat adod, közben nem mondasz el semmilyen magánjellegű dolgot, amit később kihasználhatnának. Csak azután nyílsz meg valaki előtt, miután tudod, hogy teljesen megbízhatsz benne.
19/F
válasza:ha azt mondanám amit hallani akarnak akkor egyrészt veled is egyetértenék, és a 2. lehetőséget választanám:D másrészt több ember szeretne egy csöppet.
semmi baj, egy ideig én is lehetetlennek tartottam hogy önmagam legyek minden fentartás nélkül. ezért emg kell küzdeni.
válasza:Akkor most felhoznék egy létező esetet:
Van egy ismerősöm, aki 23 éves, fiú, egy elég nagydarab félelmetesen kinéző ember. Általában aki megismeri, azt tudja meg róla, hogy egy nagyon társaságkedvelő ember, szeret inni (nagyon. és tud is.), olyan humorérzéke van, hogy a pad alá röhögöd magad, lehetetlenül, tényleg nagyonnagyon művelt, olyan magabiztos, sziklaszilárd érvei vannak minden mellett, annyira erős (nem csak fizikailag), hogy mindenki vagy fél tőle, vagy annyira megkedveli hogy még hónapokig rá gondol... Szóval egy nagyon szélsőséges ember. Erről az emberről pár napja sok mindent megtudtam, ugyanis enyhén (értsd: nagyon :D) illuminált állapotában és egy lány miatt szomorkodva kiderült róla, hogy konkrétan a leggyengébb ember, akit valaha ismertem, többször is öngyilkos akart lenni, tavaly fel akarta magát akasztani, évekig egyedül volt és ült a szobájában a sötétben és annyira sötét világképe van, de mégis annyira érthető szerintem. asszem 8-10 éves korában (nem vagyok biztos benne hogy milyen életkort mondott) csináltak vele egy IQ tesztet és 160-as lett...
konkrétan az történt, hogy pár éve rájött, hogy úgy van esélye a túlélésre a teljes depresszió ellen, ha kialakít magáról egy magabiztos képet, elkezd viccesen bunkózni az emberekkel, akkor olyan barátokat gyűjthet maga köré, akik hasonlóak mint ő... Felvett egy ilyen álcát, és nagyon jól megy neki.
Na erre az esetre mondja valaki, hogy ez a fiú alaptalanul hülyeségből rejtette el a saját személyiségét. Mert szerintem zseniális úgy ahogy van.
válasza:egy idő után elsz valaki akinek meg fog nyílni, mert szükse lesz rá hogy kiebszélje ezeket a dolgokat - nem csak annyira mint amennyire neked.
egyébként persze, vannak árnyalt történetek. más ha egy depressziósról beszélünk. össze sem hasonlíthatod, ő más indokból nem mondd el valamit, nem adja ki magából. és egyébként, amit már írtam is: az hogy nem ebszéslz midniga problémáidról nem jelent semmit. még a te szélsőséges példád is ezt mutatja: a srácban ott van a maga baja, csak éppen nem köti minden útmenti jöttmentnek az orrára. nála ez egy takaró. ilyet én is csinálok. ha valami igazán bánt azt rajtam soha senki nem látja meg ha én nem akarom hogy meglássa. DE ettől még van akinek "engedem" hogy lássa. ez nem azt jelenti hogy nem adom önmagam, egyszerűen nem kell egész nap körülöttem midnenkinek azt hallgatni hogy ez és ez a problémám. van, aki fontos számomra az tud róla, ha más rákérdez válaszolok, de nem picsogok egész nap.
te kevered a dolgokat. a két személyiségtípus nem zárja ki egymást.
mellesleg elírtad h mikor megtudják majd örülnek az emberek hogy te is emberi vagy... jah, mert te éppen ebben a szituban így érzel. de fenn áll a veszélye hogy kiröhögnek hogy te is ugyanolyan kupac sz*r vagy mint ők... a világ nem fekete és fehér.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!