Gyakran magányos vagy? Miért?

Igen!

Sokat dolgozom!Keveset járok el!le ribizem az összes nőt!Bár mondjuk csak párkapcsolatilag vagyok magányos meg még mindig szerelmes:(

Mik ezek a kérdések folyamatosan egész nap? Valaki ebből ír tanulmányt vagy mi?

Válaszolok. Igen, gyakran magányos vagyok, mert képtelen vagyok normális embereket bevonzani, ezért inkább egyedül maradok. És hogy ne kelljen kivesézned, hogy miért is van ez így: dr. Siegmund Freud megmondta, minden a gyerekkorra vezethető vissza. Anyám eldobott, mikor kénytelen volt magához venni, akkor meg csak vert és alázott. Na, így legyen valakiből lelkileg ép felnőtt!

Igen. Mert nincs munkám. Nincsenek kollégáim. A barátaimnak mind családja van. Szeretnék én is végre igazi társat találni, de így, hogy nincs munkám, nem tudok teljesen önmagam lenni, nem lenne jó így ismerkedni. Pedig nagyon hiányzik valaki. És így magányosan az állásinterjúkat is sorozatban elrontom. Jó lenne valakivel beszélgetni.

De tűrnöm kell még a magányt, majd a lesz munka, akkor már nem is leszek talán magányos.

Ui: Tudsz valami munkát? :.-(

Az nekem is jó volna!!!

Sajnos olyan világban élünk hogy Én ha kell bármit elvállalok és tényleg és még így sem találok!!!:(

Én mostanában kezdem érezni, hogy bár szeretek/eddig szerettem egyedül lenni, s nem zavart,de nem jó így. Túl nagy és új nekem ez a város, ahol állást kaptam. Néha az ember szívesen látna egy-egy ismerős arcot. Nem sok barátom van itt, akiket ismerek, már mind más utakon járnak.

Néha jó lenne váltani valakivel néhány szót, elmenni moziba, színházba. Persze egyedül is el lehet menni, de nem biztos, hogy az annyira jó.