Miért nincsenek barátaim?

Én is szívesen barátkozok írjatok!

noravranek@gmail.com

Szia!

Én 21 éves fiú vagyok és ugyanebben a cipőben járok. Nem vagy egyedül ezzel az egésszel és látod még én is ilyen helyzetben vagyok, függetlenül attól hogy fiú vagyok.

Nagyon sokat tanultam és dolgoztam illetve ezt folytatom is, de a magánéletem ilyen szempontból pocsék. Nagyon hiányolom a baráti társaságokat, a barátokat. Szeretnék én is szórakozni, bulikba járni és valahová tartozni, de nem jön össze. Nem tartom egy volt osztálytársammal sem a kapcsolatot, akivel igen, azzal is csak elbeszélgetünk egy-két dologról, de facebook chaten, személyesen nem tudunk találkozni, mert nem egy az érdeklődési körünk. A többiekkel pedig még csak ennyit sem tudok beszélni.

Én is nagyon szomorú vagyok emiatt, főleg ha látom netten, hogy a többiek milyen jól elvannak egymás társaságában, buliznak, élik az életüket stb. Nekem pedig nincs ilyenem, pedig szeretnék. Ugyanakkor nekem az is rosszul esik, hogy némely felnőtt rokonaim, ismerőseim a szememre vetik, hogy mikor fogok bulizni, élni stb. És ilyenkor nem tudom magamat kimagyarázni.

Egyébként visszafogottabb és csendesebb jellem voltam mindig is, ezért is nem foglalkozhattak velem, ugyanakkor én saját magamat közösítettem ki a tanulással és nem beszélgetem velük, nem érdekelt az ő témájuk, nem alkalmazkodtam.

Sokszor úgy vagyok vele, hogy megpróbálok egyedül boldog lenni, de ahogy az évek múlnak és "megy el a fiatalságom" mindig rájövök arra, hogy ez mégsem jó így.

De ettől függetlenül fel a fejjel és bíz magadban, biztos lehet még jobb a te és az én illetve minden hasonló cipőben járok helyzete is.

A lényeg, hogy nem szabad feladni és ami nem öl meg az erősít.

Úgyhogy ne hidd azt, hogy nem vagy egyedül.

Ja és mivel mondtad, hogy fiúk is írhatnak a statisztika miatt, hát megtettem.

Ja és szerintem az érdeklődési kör, a hobbyk, a tanfolyamok, a tanfolyamsulik, a szakkörök, a sport stb. amit te szeretsz biztos jobban tud segíteni a helyzeteden, akkor is ha eddig esetleg nem tudott. Szerintem a közös téma akkor még mindig össze tudja hozni az embereket. Ehhez kell szerintem neked, nekem és a többi ugyanilyen helyzetű embernek tartania magát, hogy jobb legyen.

Szóval azt mondom, csak tovább és tovább és nem feladni, bízni saját magunkban. Az önbizalom is fontos illetve annak kisugárzása (jobban elfogadnak majd az emberek, ha látják, hogy meg vagyunk békülve saját magunkkal és szeretjük magunkat). Nem tudom, nálad így vane e, de nálam például sokszor ez is közrejátszott.