Hogy lehet azt elfogadni, hogy nincs párkapcsolatom?

Járj el addig is minél többet szórakozni a barátnőiddel,élvezd ki amíg egyedül vagy,+ha kimozdulsz otthonról nagyobb az esély is hogy vki majd felszed.Meg új embereket ismerhetsz meg,néha meg b@sszál be!:-)Már ha nem vagy még túl fiatal.Én legalábbis ezt tenném.Élvezném hogy egyedül vagyok,buliznék a barátaimmal,és sz@rnék bele a világba!:D

22F

Hát, lévén, hogy a korodat nem árultad el, nem tudok messzemenő következtetéseket levonni az eddigi párkapcsolataidból, vagy a szerelmi életedből. Ellenben a megfogalmazásod alapján meglehetősen intelligensnek tűnsz, így a fiatalabb korosztályt kizárnám a lehetőségek palettájából. Bár én az ellenkező nemet erősítem, megpróbálok pár hasznos tanácsot adni az adott szituáció elviselésére.

Én már két éve nem élek párkapcsolatban. Nem vagyok idős, sőt, meglehetősen fiatal. De már sokszor mérlegeltem magamban, és úgy vettem észre, hogy a jelenlegi életemben több pozitívummal jár az, ha szingli vagyok:

-Büntetlenül elmehetek bulizni a haverjaimmal.

-Nincs számonkérés, nincsenek konfliktusok, veszekedések.

-Nincsenek féltékenységi jelenetek, nem kell beszámolnom arról, hogy hol, hánykor, kivel töltöttem az éjszakát.

-Érzelmileg független vagyok, megcsinálhatok olyan dolgokat, ami egy párkapcsolatban nem feltétlenül megengedett,

-Bevállalhatok olyan dolgokat, amit a párom merőben ellenezne. (Legyen itt szó mondjuk az agresszió levezetéséről fizikai úton)

Persze, vannak ellenérvek, sőt, azt hiszem jóval több érvet lehet felhozni egy kapcsolat mellett, mint ellene. De ugye most nem ezekre vagy kíváncsi. Tehát ha mindenképp a helyzet elviselésére vágysz, gondolj arra, hogy még kiélvezheted büntetlenül az életedet, kitombolhatod magad, és amikor már úgy érzed, eljött a váltás ideje, nekiállhatsz kapcsolat után nézni.

Na, majd most fog nagyot süllyedni a százalékom, azt hiszem, de akkor is leírom a saját esetemet.

Most 27 éves vagyok. Eddig egyetlen párkapcsolatom volt, ami 2 évig tartott. Viszont amikor egyedül voltam / vagyok, sem aggódok. Volt egy időszak nálam is, amikor külső nyomásra elkezdtem görcsösen keresni... mert elhittem azt, hogy egy nő attól nő, hogy van mellette egy férfi, majd gyermeke is lesz. Aki így gondolja, az valóban nem tud megbékélni az egyedülléttel.

Én ezt átgondoltam, majd elengedtem a fülem mellett a körülöttem lévők jó tanácsait, prédikálásait, és mentem, járok a saját utamon.

Vannak barátaim, és van egy, akire mindig számíthatok, van egy jó munkahelyem, azt teszem munkaidőben, amit szeretek, közben nagyokat utazok, ismerkedek, élvezem azt, hogy nem köt le egy helyre a család, felelősséggel a barátaim, családom (szülők), magam és munkám iránt tartozom.

Nem kell férjhez, gyerekhez alkalmazkodnom. Sikerül kiteljesednem.

Úgy gondolom, hogy nem mindenkinek van az megírva (legyen akár férfi, akár nő), hogy házasságot kell kötni, családot kell alapítani...mert csak akkor lesz az egyén igazi nő vagy férfi.

Persze fontos a családalapítás, mert máskülönben kihalna az emberiség. XD De attól, hogy néhányan nem a társadalmi elvárásoknak megfelelően élünk (és most a családalapításra utalok csak, nem általánosságban pl. törvények megszegéséről, stb.) még nem fog az emberiség kipusztulni.

Mindenkinek úgy kell(ene) leélnie az életét, ahogy az meg van írva a nagy könyvben.

27 / N

én kifejezetten élvezem az egyeüdllétet:D persze ehhez kellett némi sokk a férfiaktól, de msot jó így...

próbáld meg ráfektetni a hangsúlyt azokra a dolgokra, amiket csak szingliként tehetsz meg, és élvezd azokat. járj el a barátaiddal, kötetlenül szórakozz, csinálj ami jólesik. ha akar majd rádtalál a szerelem, hidd el éppen akkor fog jönni mikor a legkevésbé számítassz rá, és már nem is gondolkodsz rajta. rádásul sokkal vonzóbb egy nő ha látszik hogy élvezi az életét:)