Az általam szeretett dolgokat megutálom, ha kényszerből, kötelességből kell csinálni. Mi az oka, mit tehetnék?
Például: imádok olvasni, sokat olvasok a szabadidőmben. Egyetemista vagyok nyelvszakon, és sokat kell olvasni az adott nyelven. Ilyenkor alig tudom rávenni magam hogy nekikezdjek a könyvnek, a legtöbbet nem olvasom el, pedig vannak köztük egészen jó könyvek is, amiket, ha nem a suliba kéne, szerintem simán végigolvasnék.
Sok téma érdekel, szívesen utánaolvasok dolgoknak, de ha vizsgázni kell belőle, meg kell tanulni, akkor már utálattal olvasom. Pl. volt, hogy egy tankönyvemet kiolvastam szorgalmi időszakban, mert érdekes volt, és még a neten is utánanéztem a témának. Jött a vizsgaidőszak, alig bírtam ránézni, utáltam tanulni.
Szeretem a nyelveket, középsulian saját magamtól elkezdtem franciát tanulni, jól haladtam, középfokig eljutottam egyedül, és élveztem. Aztán az egyetemen járhattam ingyen franciára, és ott már nem szerettem, nem írtam rá leckét, ellógtam az órákat...
Vagy ami nem tanulással kapcsolatos: nagyon-nagyon szeretem a kosárlabdát, játszani is, meg beszélgetni/olvasni/információkat szerezni/stb róla. Fiatalabb koromban imádtam játszani, ha tét nélkül ment, viszont a meccsekre utáltam beállni, vagy ha az edző pontosan megszabta mit csináljunk, azt se bírtam, ezért abba is hagytam a játékot.
Rengeteg kosárlabdával kapcsolatos netes oldalt, újságot olvasok, és összebarátkoztam az egyik honlap szerkesztőjével. Pár hónapja felajánlotta, hogy írhatok cikkeket a honlapra, és ha jól megy, akkor akár még fizető állás is lehet belőle. Eleinte lelkesedtem, mert a kedvenc hobbim, és mindig el tudtam volna képzelni egy ilyen állást, magamnak sokszor írogattam cikkeket is. Erre mi történt? Amint az oldalra kellett volna írni, és ott voltak a határidők, meg az érzés, hogy ezt "muszáj", egyből elment minden kedvem és inkább utálattal álltam hozzá. A kedvenc hobbimról többé már nem tudtam élvezettel olvasni, mert az jutott róla eszembe, hogy nekem erről 2 napon belül össze kell hoznom egy cikket, és kirázott tőle a hideg.
Ha valami érdekel, és amiben jó vagyok, azt nagy lelkesedéssel tudom csinálni - mindaddig, amíg senki nem kötelez rá, és nem a feladatom. De amint van , aki ellenőrizzen, követeljen, már nyűgnek érzem ugyanazt a tevékenységet és vagy abbahagyom, vagy ha kiszállni nem tudok, megutálom.
Ez egyszerű lustaság, vagy mi lehet? De nem igazi lustaság, mert ha saját kedvemre csinálom ugyanezeket a dolgokat, akkor kitartó vagyok, franciából is középfokú nyelvvizsga lett belőle tanár nélkül.
Félek, hogy mi lesz így, ha majd munkahelyem lesz.
Mitől lehet? Valakinek valami ötlet, tanács, hogy hogy tudnék változtatni ezen? Mert ez így nagyon rossz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!