Megváltoztál? (Más ember lettél? ) (bővebben lent)

nem határoztam én el semmit...de sokat változtam

azt mondanám szerelmes voltam de aztán normális lettem =)

votl egy barátom, sokáig, és mindent megtettem érte....becsicskultam mint a sz*r, lássuk be.

aztán évek után végre felébredtem, és visszakaptam önmagam.

hogy milyen lettem? olyan aki soha többet senki kedvéért nem fog színjátékot játszani. ezt értsd az élet minden területén. nem fogom többet tenni a szépet s jót ha nem tetszik. Meg is van az eredméyne, a "barátaim" létszáma a felére csappant:D de ők legalább tényleg engem szeretnek.

soha többet nem fogom eljátszani a tündér aranyos házicicát, akit odateszel ahova akarsz és ottmarad, mert én nem ilyen vagyok.

magyarul megnehezítem az életem, de legalább élvezem:D

Pár éve naiv voltam, nem mondtam meg másoknak a véleményem csak bólogattam és elfogadtam hogy igen, ez van, ezt kell szeretni, nem bírtam és nem akartam vagy lehet nem volt erőm változtatni dolgokon, utáltam magam mert nem tudtam kiállni az igazamért, és bármi volt nem tudtam megvédeni magam, elhittem amit mások mondtak rólam, elhittem mikor a szemembe köpködték hogy egy senki vagyok és nem lesz belőlem senki.

Most már ennek az ellentéte vagyok, nem hagyom hogy akik nem tudnak rólam semmit vagy a dolgok hátterét az pofázzon nekem hülyeségekről amik egyáltalán nem igazak, kimondom amit gondolok akárkinek esik rosszul, azon az elven vagyok hogy ha nem tetszik amit mondok ne foglalkozzanak velem. Nem bírom elviselni ha elhordanak mindennek miközben semmi nem igaz. És ha valaki hazug dolgokat terjeszt rólam, azt fogom és pofánb*szom. Tudom hogy sokat hibáztam és én rontottam el azokat amiket, és igyekszem helyrehozni az életem. Nem érdekel hányan tartanak szánalmasnak, meg fogom mutatni hogy igenis van, lesz jövőm olyan amit én el tudtam képzelni, de mivel mindenható nem vagyok, nem tudok minden nap újat mutatni, ember vagyok, hibázok. De nem vagyok egy senki aminek tartanak páran, és ezt meg is fogom mutatni.

17/L

Először, iszonyatosan jó ember voltam. Ultrajófiú, akitől mégis féltek. Ez tartott tizenéves koromig.

Tizenéves koromtól kicsit keményebb lettem, csak magammal törődtem.

Tizenéves korom végére már nem törődtem semmivel, se rossz, se jó ember.

Huszonéves koromban rohadt lettem. Mindenkit kihasználtam, átvertem, csak hogy megszerezzem (nők).

22 éves koromban változtam. Jó ember lettem. Embereken segítettem, harciasan kiálltam az igazságért, a jóért, a becsületért, másokért.Gyakran feláldoztam magam másokért, vásárra vittem a bőrömet emberekért. És itt jön a lényeg.

Elárult egy olyan, feljelentett, megalázott, totálisan tönkretette a családom és az én életem, akiért feláldoztam magam, akiért kiálltam, akit segítettem, akivel törődtem.

Most itt vagyok. Szeretnék olyan lenni, mint voltam, de nem tudok. Két dolog motivál: a bosszú, és a kárt okozó emberek elpusztítása, bármi áron, bármi módon.

Szörnyű, hogy ilyen emberré tettek. Kettőt szeretnék most: vagy, amit előbb írtam, a bosszút, vagy mártírhalált halni.

Régen nem mondtam ki azt amit akartam , általában mindig hallgattam és csak bólogattam meg semmit nem mondtam szinte a másiknak. Most megváltoztam , már kimerem mondani azt amire gondolok. Amit szeretnék, nem félek a következményektől.

A másik az, hogy régebben nagyon lelkizős voltam minden kis hülye beszólásokon fentakadtam, és problémáztam rajta. Most már akárki akármit mondhat nekem nem érdekel nem veszem magamra. Nem rendít meg semmi különösebben, mostanában már az új emberek iránt sem szoktam érdeklődni.

Az az elvem, hogy az életünk során hibázunk de tudom, hogy kilehet javítani őket, mert az életünk egyszeri és megismételhetetlen. Használjuk ki minden percét, mert csak egyszer élünk. Persze közbe azért figyeljünk nem -e okozunk kárt másban, vagy, hogy ne lépjük túl azt a bizonyos határt. Addig amíg a határ mögött vagyunk addig tudjuk mit akarunk csinálni.

Nem váltam rossz emberré, érzéketlen sem lettem, csak nem érdekel olyan emberek véleménye akit nem ismerek és ő se ismer engem. Ha a régi barátok is ellened fordulnak, az sem jelent semmit ezek szerint nincs kettőtök közt közös jövőtök. Csak egymáshoz sodort az élet, és mivel nem volt szoros a kapocs ezért el is engedett. Aki viszont a rossz ellenére melletted marad az igaz barátnak nevezhető.

Így összegezve az egészet: lelkileg megerősödtem.

Hogy megváltoztam-e?Igen!Kiskoromban rengeteg barátom kigúnyolt a rossz tulajdonságaim miatt,kinevetett mert hibáztam és mert nem voltam olyan mint a többiek.Más voltam és emiatt csak a szüleim és egy személy állt ki mellettem.Ez a személy a legjobb barátnőm volt!Később ő is megváltozott,jött egy új lány a környezetünkbe és többet nem is foglalkozott velem,csak amikor az új csajjal összeveszett!Ezt az érzést soha nem tudtam kiverni a fejemből,hogy engem senki sem szeret mert nem vagyok olyan mint ők!

Később ez teljesen megváltozott!Új barátokat szereztem,közösségben mindig nevettem és vidám voltam, de amikor egyedül voltam sírtam,rengeteget sírtam mert még mindig nem éreztem magam elég jónak!

Néhány hónapja teljesen más lettem.Nem foglalkozom többé a sértésekkel,nem foglalkozom azok véleményével akik rosszat akarnak nekem,elfogadtam a hibáimat és megtanultam élni velük.Közben jöttek emberek akik mellém álltak,jött a szerelem ami erőt adott.Ennek a szerelemnek talán nem lesz jövője de én nem adom fel!Egyszer élek és ezt kihasználom!