Valahol hallottam hogy a félelmeket gyakorlással le lehet győzni. Valaki tapasztalat?

az én esetem kissé más, mivel mindenki más-más egyéniség, más "életúttal". azt nem állítom, hogy ez életemben egyszer sem féltem. azt viszont állítom, hogy amikor előbújt belőlem akaratom ellenére, akkor mindig megértettem magamban, hogy nincsen rá okom, minek félek, hiszen azzal nem változik semmi, hittem hogy erős vagyok, hogy több vagyok, sérthetetlen vagyok, persze elmében...valahogy úgy álltam a kérdésekhez, hogy én az elmémet helyeztem előtérbe akaratlanul. 22-23 éves koromra eléggé kiforrott a dolog. aztán kb 7 hónapja megértettem teljesen miért is van ez, és azóta a félelemérzet hiába bukkan elő(az a nyomó érzés hirtelen a szíven), egyből eltűnik, sőt mostanában már elő sem jön az x helyzeteknél, amiknél régebben megjelent. s most már tudatosan járok el ezzel kapcsolatban, értem, hogy mi miért van, mondhatjuk hogy valamelyest megvilágosodtam, vagyis tudom az élet igazságát, így okom nincsen nemhogy félni, de bármely más kellemetlen érzelmi állapotban részt venni(egyébként egy valami szükséges az átbillenéshez). tudom mi miért történik, és ezek dolgoknak a tudatában ugyan mitől tartsak? tudom az elvet, amivel felül lehet kerekedni a fizikai megjelenés, az anyagi világ negatív befolyásán. no mindegy nem folytatom, nem mesedélután van. :D

üdv

25/F

LastOne.Left

LastOne.Left, nagyon érdekeseket írsz. Egyszer még felveszem veled e-mailben a kapcsolatot :D

Annyit kérdeznék, hogy szerinted ezt a "megvilágosodást" valamilyen szinten át tudod adni, például a kérdezőnek? Szóban rá lehet vezetni az embert a felismerésre, hogy a lélek és a test diszjunkt?

Továbbá egyik bejegyzésedben (itt a kérdés alatt) írod, hogy az elme és a test kapcsolata csak _hit_ kérdése. Később meg írod, hogy _tudod_ az élet igazságát és _érted_ mi miért történik. Itt arra kérdeznék rá, hogy honnan tudod, hogy amit tudsz, az tényleg úgy van, illetve hogy mi alapján tudod kizárni a tévedési lehetőséget? Vagy itt csak kiforgatom a szavaid, és valójában egyet értesz abban, hogy "csak" hiszed hogy tudod mi a mozgatórugó fizikai látszat mögött?

22:01.

Hogy őszinte legyek kizárásos alapon lehet megtudni az igazat. És igen szavakkal rá lehet vezetni az egyént az igazságra. Az egész dolog a egyének tudata és a fizikai világ kapcsolatán nyugszik. Ebből két lehetőség van. az egyikben úgy tekint az ember, hogy a fizikai világban van benne, mint tudat, ugye a testben, azon belül meg mondjuk az agyban, de hívőként pedig "lélekként" képzelik el, hogy a szívben vannak, a testükben, vagy ilyesmi. szóval magukhoz képest külsőnek tartják az egyik esetben a világot, és automatice alárendelik magukat az anyagi világnak. Ez van elfogadva közhitben, ez van beépítve az emberek hitrendszerébe, de ezt bizonyítani nem lehetséges sehogy sem, mivel nem tudunk érintkezni azzal a bizonyos külvilággal, mert nekünk csak a tudatunkon/elménken belül megjelenő gondolatsor van csak, ugye mindenkinek szubjektív ez(megjelenés), és ebből kifolyólag mindenki másként éli meg a tapasztalt dolgokat...gondolom erre nem kell példákat írjak, és a tudatot egyébként meg sem tudjuk fogni, ugye hogy rámutatunk a fizikumunkra hogy itt, vagy ott van...ez a nézet pedig automatikusan maga után von némi "problémát", ezzel a nézettel az ember önmagát zárja be, és korlátozza saját elméjének hatalmát, nem hisz el magáról semmi komoly dolgot, pedig aztán a természet nem véletlen áldott meg minket a gondolkodás képességével. Ezzel a felállással rúg több millióra a nézetek száma, mert sunyin az van megbújva az emberben, hogy nem tudhatja az igazat...így csak találgat, hogy mi lehet vajon a valóság, vagy hogy mi lehet mondjuk a halál után...ugye sokan mondják élet van, de konkrét indokot nem tudnak adni azzal a nézettel, hogy a testükben van benne a "lélek", vagy tudat.

Aztán kizárásos alapon, ahogyan mondtam, van a másik variáció...hogy minden virtuálisan jelenik meg az elménkben, gondolatsorként(de ezen felül nekünk vannak személyes gondolataink, mármint az embereknek), nincsen külső matéria, hanem ami van, az rajtunk, azaz tudatunkon belül jelenik meg, akárcsak álom idején...ugye ott sincsen mindig más és más külső világ, hanem arról egyértelműen azt mondjuk, hogy mentális jellegű...ezzel a hozzáállással pedig magunkat tesszük meg magasabb rendűnek mint az anyagot, az fizikai világot rendeljük alá az elmének, és nem fordítva, így tudva, hogy mindig mi döntünk, hogy mit minek látunk és hogyan, s ezzel tudjuk, hogy itt még nincsen vége, tudhatjuk, hogy az embernek kicsit magasztosabb célja van, mint önmagának kreálni önös célokat a bolygón...ugyanis ezzel túlléphetünk a Föld "fogságából", mivel az elmét tettük meg irányítónak, így a megfelelő tudatszinttel, vagy hittel felemelkedhetünk hétköznapjainkból. Öröklétűvé tehetjük magunkat, és kiterjeszthetjük saját elméink hatalmát, egy jobb és szebb korszakba lépve akr egyénenként, de ha beadná a derekát az emberiség, vagyis venné a fáradtságot, és meghozná ezt a döntést, feladva a korábbit, akkor egy idő után szó szerinti paradicsomot hozhatna létre az emberiség a bolygón(egyébként fog is, mert már a végét járjuk ennek az önző hozzáállásnak, mert amúgy az önzés pl az egészet zülleszti, de mi korlátolt tudatunk végett azt hisszük róla, hogy az visz előre). Ezzel a nézettel, hogy az elme elsődleges az anyaggal szemben, automatikusan megtesszük az egész univerzum mögött a jelenlegi véletlenek és vakszerencsék helyett az egyetlen Tudatot/Elmét, mint irányítót, abszolútumot, és képessé válunk azzal azonosulni, hogy a szabályt és rendet megtanulhassuk tőle, így túllépve kicsinyes önmagunkon, ami tévedésekben van azért, és "gyengécske". De ezek mind a hiten és akaraton múlnak, akárcsak a mostani nézet...és ez megint azt bizonyítja, hogy minden olyan amilyennek gondoljuk, tehát egyértelműen a tudatunktól függ minden. :)

üdv

25/F

LastOne.Left