Van itt olyan aki nem szerette önmagát, de aztán sikerült elérnie mégis? Tapasztalat?

engem 8.-ba nem bírtak az o.társaim állandóan szekáltak, kiközsítettek... és magamat hibáztattam, és 'megutáltam magam'... tökérbe se akartam nézni... aztán végre véget ért a 8., elballagtunk... jött a középsuli és itt mindenki bír, jófejek és újra megszerettem magam:D

Igazából én annyira sose utáltam magam, de mindig féltem a sok milesz ha tól... milesz ha nem lesz csajom, ha nem lesznek barátaim stb stb... és az 1.hez hasonloan 8 ból elballagtunk aztán olyan zenei irányzat után mentem ami igazán kiközösitésre adott volna okot, de mégis az osztály "felső" rétegéhez tartoztam, és végig abba voltam, akikkel én haverkodttam azok voltak a legjobb arcok, mai napig jó barátaim, és vitték is valamire ahogy én is! Aztán még sok más is megtörtént. Nagy szerepet játszott benne, hogy ne a másik véeményének higyj! Nekem a szülő mindig bármit csinálsz ez nem jo az nem jo, nem feltétlen roszindulatból, mai napig... ilyen... mond valamit ezt igy azt ugy... egyik fülemen be másikon ki! :) A hiteltelen embereknek ne higyj! Bizz magadba, és higyj magadnak, legyen egy erős magabisztosságod, és legyenek küdésre biztató, ám elérhető határaid (amik idővel akár az elérhetetlen elérhetését is lehetővé teszik, mindennél könyebb módon! ) :)