Mitől ez a félelem, és hogyan szabadulhatnék meg tőle?

Inkább félj és kerüld, minthogy kemény és belekeveredj... engem pl: Szeptember első hetében keveredtem bajba egyetem kezdete előtt (4 éve) sajnos megagyaltam egy gyereket, csak jött a következő haverja aki nálam fél fejjel magasabb meg 110kg, börtönszökevény... Sajnos ő a kis surranóját bele állította a fejembe, meg a kisújjam eltört XD.. akkora mokesszal mentem az első egyetemi tanítási napra XD.. Első benyomás megvolt mindenkinél, főleg a tanároknál..

De nem nagy vész, esetleg csak a lelked csorbul 1 kicsit ha megraknak, de ne félj holtkórosan mindenkitől, mert ezek a "kemények" megérzik a félelem szagát :S:S..

Am vannak íratlan szabályok az utcán, és aki ezt nem tapasztalja ki, vagy nem alkalmas rá, az állandó veszélynek van kitéve biz. környéken. Én pl. az Avason lakok... néhány tapasztalat: Ha majom módjára viselkedsz pl: tipikusan könyököt ki, nagy terpeszben mész lásd:"keménykedők, dinnye hordók :D" ugyan úgy megtalál a baj, de szint úgy a másik véglet is gáz: pl: vállak le, görbe hát, apró lépések, folyamatos járda repedés számlálás... az sem jó... a köztes utat kell választani, egyenes derék, hátra vetett váll, kimért lépések, előre néz.. Ez nem biztosít egy életre, de látják rajtad nem vagy májjer gyerek, de nem is fület farkat behúzó embereke akit szopatni lehet... ehhez még normális öltözködés stb.. és a bajok 70% kikerülve.. magam is kerültem többször olyan helyzetbe mikor a bejárati ajtó előtt tobzódtak a cigók, alig bírtam bemászni az ajtón, sőt még szólnom is kellett: bocs beengednél?! válasz: jóhogy testvírem :D:D az az igazság soha nem keveredtem még itt bajba... De pl: van aki annyira megrémül a helyzettől hogy, képes sarkon fordulni is elhúzni a csíkot, nah ha ezt észreveszik akkor nincs megállás... Persze néha ésszel kell élni, sokszor érdemes 1 ordibáló bandát megkerülni, úgy hogy észre se vegyenek... A normális ember ésszel él.. de van a másik eset hogy végképp beléd kötnek, ilyenkor vagy kidumálod magad, vagy verekedés lesz.. Abban az esetben ha elkerülhetetlen ne habozz először ütni, sőt bármiféle tárgyat fegyvernek használni, pl: kulcs csomó, ha nagy, és szíjon van akkor buzogány módjára fejbe lehet b*szni az embereket, ha kisebb akkor (brutális módszer, de ha késsel jönnek) akkor ökölbe szorított kézzel az egyik kulcsodat az ujjad közé veszed és ütsz, szemre, lágyékra a hatás garantált..

A félni mindenki fél, én is, te is... csak kezelni kell a helyzetet hideg fejjel, normálisan gondolkodva. Én sem akarnám hogy, késsel raboljanak ki, verjenek össze stb. De muszáj védekezni. De ha buliba vagy, eztán rádkattan 1 társaság, az a legkönnyebb, az esetek 99% csak szöveg, fenyegetőzés. Ilyenektől meg ne FÉLJ, én csak röhögök teli szájjal rajtuk. És ha látják nem vagy partner a balhézásban akkor keresnek mást, én csak Party betegségnek hívom. :D:D

Isten áldja a 12-15 11:37 -es válaszadót!

Rengeteg dolgot elmondott, így nekem már nem kell fáradnom a begépelésével. Csak helyeselni tudok :)

Én nagyon gettós környéken élek, ahol a keménykedés az emberi butasággal is párosul. Azt hiszem, ez a legveszélyesebb kombináció. Illetve nagy számban vannak jelen problémás romák is, igazából a veszélyes alakok 80%a cigány.

Nekem eddig még bevált, hogy nem "arcoskodtam", nem kerestem a bajt de ha valami már sok volt akkor azt nem tűrtem el. Néha persze előfordul, hogy beléd köt valaki és akkor már nem tudod elkerülni a bajt. Én ilyenkor rögtön hatalmasat ütök, ha már verekedésre kerül a sor odateszem magam.

Esetemben ez úgy van, hogy ha kötekednek felhúzom magam és egyáltalán nem érzek félelmet, sőt dühös vagyok. Most ha így rágondolok a gép mellől, hogy verekednem kell azokkal a durva arcokkal akkor nagyon nem örülök, de ha arra kerül a sor, élesben másabb. Akkor előtör belőlem az agresszió és sértve érzem magam.

Apám részeges volt és sokszor megütött engem. Ennek ellenére nem érzem, hogy bármi nagy probléma lenne. Nem félek az emberektől. De el tudom képzelni, mit érezhetsz. Én alacsony vagyok, ami sokáig nagyon zavart. (Igazából most is zavar...) Viszont sokáig nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy nem én vagyok a legnagyobb és a legerősebb és nem is leszek az soha. De el kellett fogadnom, hogy mindig lesz olyan, aki erősebb nálam, ezért ilyenkor inkább az agyamat használom és kitalálok valami taktikát, amivel jól jövök ki a dologból.

Ez így egész rendben van, már jobban elfogadtam a helyzetet. Nekem azzal volt inkább problémám, hogy nem voltam elégedett magammal, nem bíztam magamban. Nem tudom jobban megfogalmazni, de nem éreztem, hogy meg tudnám magam védeni. Nem éreztem magam biztonságban és ezért azt gondoltam nem vagyok elég jó és saját magamat készítettem ki. Azonban nekem bevált, hogy az eszemet használom és azóta már megszűnt a gond. Csak régen valahogy olyan furcsának éreztem, mintha megfutamodnék vagy nem is tudom. Úgy voltam vele, hogy az intelligencia és ez két külön dolog.

Egyébiránt megtanultam, hogy ha az effajta arcok belém kötnek ne magyarázzak vagy legalább fogjam vissza magam és ne használjak idegen szavakat, amiket nem értenek, mert akkor 2 mondat után halott vagyok. :D Mindenesetre olyankor nem árt lejjebb venni az arroganciából és hasonlókból sem.

Nálunk jellemző, hogy bandában járnak a cigányok. Sokszor a sötét aluljáróban tanyáznak, ahol az embernek muszáj átmennie és nem tudja kikerülni őket. Én nyugodtan át szoktam sétálni, rájuk pillantok de nem bámulom őket sokáig. Az se jó, ha a földet nézed mert akkor meg eszükbe jut kirabolni...

Vagy többször előfordult, hogy egy szórakozóhely vagy bármilyen egyéb épület ajtaja előtt álltak és hogy is mondjam... nem igazán engedték áramolni a tömeget. :D

Én ilyenkor nem félek annyira, mert tudom, hogy be kell mennem ezért elfog a düh, hogy esetleg nem engednek majd be és akkor felborul a napirendem. Szoktam nekik köszönni aztán ha akkor sem mozdulnak szólok, hogy be szeretnék menni.

Olykor viszont előfordul, hogy hiába próbálok haverkodni és kerülni a bajt, valaki már azért meg akar agyalni mert elegánsan vagyok felöltözve. Ugye rájuk ez nem jellemző...

De mivel ilyen helyzet viszonylag kevés van ezért véleményem szerint nem éri meg félelemben élni.

Nekem többször javasolták, hogy tanuljak valami önvédelmet vagy ilyesmit. Tervben is van, de eddig még nem volt rá időm. Bár azt gondolom az is adhatna egy kis plusz biztonságot.