Boldog vagy?

egyáltalán nem:

-nem érdeklek senkit

-egyetlen igaz barátom 130 km-re van tőlem

Ez durva 14-ből ketten vagyunk boldogok. Nagymamám mindig ezt kérdezi: "van fedél a fejed felett? van mit enned? van ruhád, hogy ne fázz?"

Ha mindháromra igen a válasz, akkor boldog lehetsz. Más hajléktalan, éhezik és fázik. Ha így nézzük a dolgokat akkor más ugye? Az a baj, hogy a mai világban az emberek már semminek sem tudnak örülni. Régen nagyon nagy szegénység és háború volt. A kis falvakban 6-8 tagú család élt egy szoba-konyhás házban, sokszor csak krumplit ettek egész héten, 1 ruhájuk volt, mégis boldogan éltek. Ma meg sok ember azért kesereg, mert nem tudja megvenni a legújabb kocsit, vagy a legjobb tv-t, esetleg lemaradt egy utazásról. Szomorú :(

utolsónak .

Ahogy én látom a szellemi igényre, lelki értékre vágyók nem a matériában látják/látnák a kiteljesedést.

Én pl. nem vagyok boldogabb ha veszek egy rúzst vagy fényképezőgépet ,illetve eltereli a boldogtalanságomról a figyelmemet 1 órára esetleg 1 napra. DE ez nem boldogság .

És igazad van, abban hogy mi már nehezen tudjuk ezeket a dolgokat abban a vonatkozásban értékelni,mint amikor szobakonyhában laktak 6an ,vagy háború volt és krumplit ettek egész télen ..

A mi lelki nyomorunk mitől jobb ha azt mondom, óhh dehát afrikában x millióan éheznek .én ettől nem dőlők boldogan hátra fotelben.Sőt!!

Én emberekre vágynék ,közösségre ,vidámságra nevetésre ,feszteleségre , zenére táncra, kultúr közegre..

DE az itt olvasott, nem egy kérdésben köszön vissza a magány, hogy az emberek nem találják egymást.

Abban az időben - Drága Nagypapám szintén szokott mesélni -volt közösség ,összetartozás ,és nemvolt ennyi kínálat, vágykeltő mézesmadzag, és szélsőséges szeparáció.

A társadalmi néposztályok is valóban elkülönültebbek voltak ..

E tekintetben mindenképp más volt az a kor és más a mai.

Az hogy hálás vagyok a sorsank, Istnnek dolgokért,az sajnos nem jelenti azt h nem érezném megkötve a kezeim a boldogság kibontakoztatásának lehetőségében .

Inkább azon kéne gondolkodni társadalmi szinten mit tehetünk h valóban lehessen harmóniáról és valódi boldog pillanatokról beszélni. Én próbálkozom csak nagyon egyedül érzem magam minden kezdeményezésben ..

Már az a kérdés is felmerült bennem hogy van az általam írtakra valódi igény?

Hasonlíthatni való pro -kontra példákat mindig elő tud rántani az ember-h kitől jobb v rosszabb a helyzetem- de változtatni ,egymást felemelni és ebben kiteljesedni ki akar valójában ?

Hát engem ilyen kérdések foglalkoztatnak.