Miért unok mindent? Más is van így ezzel?

Először is bocsi, hogy regény írok, de kérlek olvasd el, mert megéri, hidd el!

Énis ilyen vagyok, talán (talán) most kezdek kilábalni belőle. Évekig depis voltam, gyakorlatilag mióta tudom az eszem, de még csak fel sem tŰnt, hogy gond lenne velem. Januárban elindultam kognitív-viselkedésterápiára, ami az első 4-5 ülés után elkezdett hatásos lenni, hirtelen eltűnt a depi, én hülye meg azt hittem kész, minden rendben, nincs is szükségem már a terápiára, ezért abbahagytam. Azóta annyival lett jobb a helyzet, hogy tudatosult bennem, hogy baj van velem, és segítségre van szükségem, és a tudat, hogy van kiút, valamennyire enyhítette a tüneteimet, de nem voltam képes ismét nekifutni a terápiának. Egyszer rávettem magam, és elmentem pszichiáterhez,kettőhöz is, mert gondoltam majd fog ajánlani fognak egy terapeutát, de nem, csak andtidepresszánst írtak fel (Rexetin) mind a ketten, ami nem hatott. A terapeuta akinél először voltam, azt mondta ADHD-m van (24 éves vagyok, akkor még nem tudtam, hogy felnőtteket is érinthet). Az első orvos azt mondta, hogy nem, az nem lehet, az csak gyerekeknél van, amit kellő információ hiányában el is hitetett velem, és felállított egy OCD diagnózist. A másik orvos azt mondta, hogy vanegy enyhe depresszióm, de nem mondott semmi konkrétat, illetve mikor említettem neki az ADHD-t, azt mondta, hogy az egy nagyon ritka betegség, és ahhoz speciális vizsgálatok kellenek. Ez azt éreztette velem, hogy kész, nincs kiút, ahelyett, hogy elindultam volna a vizsgálatra, de nem, nem mentem, helyette elkezdtem füvezni, amit azelőtt is csináltam néha, de csak néha, viszont azután egyre gyakrabban csináltam. Na de a lényeg: Hosszú kutakodás után kipróbáltam a Nootropil nevű gyógyszert, ami Magyarországon vényköteles, én külföldön szereztem be (Románia). Erről azt kell tudni, hogy serkenti a kognitív funkciókat, sokan szedik tanulásra, de demenciára írják fel az orvosok. Mivel hajlamos vagyok minden féle gyógyszert kipróbálni (Többnyire a depi miatt alakult ez ki nálam), ezt is kipróbáltam. Egy szempillantásra minden megváltozott, eltűnt a depi, a szorongás, képes vagyok a kommunikációra, amire sosem voltam képes, továbbá úgy érzem, visszanyertem az intelligenciámat, ami a tüneteim súlyosbodásával egyre jobban merült homályba, egyre butább lettem. Az a helyzet, hogy nem tudatosult bennem az, hogy butulok, mindaddig, amíg nem kezdtem szedni ezt a gyógyszert. Hálát adok az Istennek, hogy kipróbáltam, értelmet nyert az életem, érzem, hogy ÉLEK!!

Remélem segíteni tudtam, és bocsi mégegyszer a hosszú szöveg miatt. Ha szeretnél dumálni, írj üzenetet :-)