Mit tudnék tenni ez ellen? Tudom hogy rossz, de egyre inkább szeretném :S Segítség!

Üdv.

Nos,lenne egy ,kis' problémám. Egyre inkább vágyom rá hogy sajnáljanak és foglalkozzanak velem.Rengeteget gondolok arra hogy milyen jó lenne ha pl elájulnék vagy történne velem valami és sajnálnának az emberek emiatt...

Tudom hogy ez nagyon rossz dolog,de egyszerűen ,vágyom rá',és borzasztó hogy tudatában vagyok annak milyen rossz dologra vágyom,de tehetetlennek érzem magam...Egyszerűen vágyom rá. :S

Mit tehetnék hogy ez elmúljon? Már az ötlet is megfordult a fejemben hogy kárt teszek magamban...De (SZERENCSÉRE) képtelen lennék rá a következményeket ismervén.

Pedig nincs az életemmel semmi probléma.Nem vagyok csúnya,van egy szerető családom,meg van mindenem amire szükségem van.Bár nem mindig gondolom így...

Édesanyám mondja hogy nekem mindig ,milyen jól áll(t) a szénám', meg hogy nekem aztán nincs miért panaszkodjak.A baj csak az hogy ennek az ellenkezőjét látom,amit persze nem adok a tudtára,hisz összetörne szegény... Én nem látom olyan jónak az életem mint Ő.Úgy érzem nem is foglalkoztak velem szinte semmit amikor szükségem lett volna rá.A 3 testvérem amikor már nagyobb lett és nem kellett velük tovább játszaniuk,rólam megfeledkeztek.Észre se vették,hogy szükségem van rá ahogy minden gyermeknek.A testvéreim állandóan vertek,ordítottak velem stb... Míg más gyerek maciért imádkozott,én minden egyes nap sírva könyörögtem azért hogy egyetlen nap teljen el anélkül hogy ne üssön meg senki és ne legyen veszekedés itthon.

8-11 éves koromban nagyon ,elcsúfultam' ,nagyon sokan bántottak emiatt.Csúfoltak,kigáncsoltak és társaik.

A suliban nem volt egyetlen igazi barátom sem.Én bizalommal nyitottam mindenki felé,ők pedig visszakézből visszaéltek a bizalmammal.Mindent magamban tartottam.

Most,amikor adnék magamra egy kicsit úgy érzem nekem nem jut semmi,nem is létezem.Míg a nővérem ruhái egy egész gardróbot betöltenének,nekem alig van valami,az is ronda mint a bűn.3 évig könyörögtem nadrágokért,végre elértem hogy 4 dbot összegyűjtsek,ebből 2 elszakadt és 2őt így is a nővérem adott mert neki már nem kellett.

Ha én kérek valamit,akár a legkisebb dolgot,hónapokig könyörögnöm kell érte,mert ,nincs pénz rá'. Mindeközben a drága testvérem szinte csak csettint egyet és a kezében is a pénz,akár 5ezer forint,miközben én csak egy pár száz forintos valamicskét kértem.

Apám edző.Amikor bemutatót tart,mind a 3 testvéremet bemutatja,még a nagy lusta rockerbatyit is.Egyes egyedül én maradok ki a sorból.Anyát,a testvéreket,sőt,akik edzésre járnak mind egyenként bemutatja.Én meg mintha nem is léteznék,meg se említ.

Szociális fóbiám is van,ebből most épülgetek fel,mert az új suli hatalmas segítségemre volt,és szinte minden ,tökéletes lett'. Persze nem sokáig. A szerelmem(oké,oké,tudom fiatal vagyok ehhez,de higgyétek el én sem terveztem be!),nagy valószínűséggel súlyos beteg...Még nem 100%-ig biztos,de teljesen összetörtem a hír után.Egyszer már vérzett az orra,majdnem elájult.....

A lényeg hogy segítségre lenne szükségem mielőtt még kárt tennék magamban! :S

13/L