Mit tegyek? Nem tudom mit csináljak az életemmel.
Nagyon tanácstalan vagyok. Nem tudom mit kezdjek az életemmel. Múlt hónapban lettem 20 éves. 1.5 éve egyetemre járok. Már az első napokban kiderült számomra, hogy ez nem az én szakom. Én alapjáraton egy reál beállítottságú ember vagyok, és ez egy humán szak. Igazából a szüleim unszolása miatt jelentkeztem ide.
Minden egyes nap úgy megyek be suliba, hogy azt kívánom üssön el egy autó vagy valami. Történjen bármi csak ne keljen bemennem előadásra!:( Borzalmasan érzem ott magam. Egy csomó jogszabályt kell bemagolni, az egész olyan száraz. Valahogy nem tudom magam rávenni arra se, hogy a vizsgáimra felkészüljek. Fél óra után mindig elnyom az álom.
Észrevettem magamon, hogy mióta egyetemre járok sokkal ingerültebb vagyok, vagy éppen életunt, a hangulatom szörnyen változó, egyszer fent egyszer lent.
A csoporttársaimmal se jövök ki olyan jól. Igaz, hogy van 2-3 ember akikkel úgy ahogy jóba vagyok, de ez nem igazi barátság. Iskolán kívül szinte sose találkozunk.
Gondolkoztam az iskolaváltáson, de nem merem belevágni.
Nem tudom mit kezdjek magammal. Nem tudom mi szeretnék lenni, olyan tanácstalan vagyok.
Érdekel a matek és az építészet. Jelenleg ezek a szakmák tetszenek: könyvelő, könyvvizsgáló, gyógyszerész, építész, építészmérnök, HR menedzser, de szinte naponta változik erről is a véleményem. :(
A legjobb megoldàs,ha vàltasz.Ne veszitsd az idõdet.Beszéld meg a szüleiddel,nagyon fontos,hogy vàltsàl,ami érdekel.
Sok sikert hozzà!
Maximálisan megértelek, én idén kezdtem az egyetemet és rájöttem, hogy hiába harcoltam azért, hogy erre a szakra jöhessek, hiába tanultam annyit érte, hiába győztem meg a szüleimet róla, hogy ez nekem jó lesz, 1 hét se kellett és rájöttem, hogy elb@sztam az egész életemet, ha ezt csinálom. Mondjuk ez egy elég különleges eset, rengeteg kötelezettség, különbözik minden más egyetemtől. Nem írom le mi, mert egyből beazonosítható lennék, esetleg privátban megdumálhatjuk ha gondolod:)
lényeg, hogy iszonyat nagy bátorság kellett hozzá, de én otthagytam. Most itthon vagyok 1 évet, februárban tudok csak jelentkezni egy szeptemberben induló képzésre. Próbálom kitalálni mi legyen az. eléggé magam alatt vagyok, és nagyon nehéz volt ezt az egészet lelkileg feldolgoznom. Meg főleg ugye odaállni a szüleim elé azzal, hogy amiért kiálltam, sőt mondhatni szembefordultam velük, talán életemben először, mondván hogy márpedig én akkor is oda akarok menni, szóval hogy azt mégse akarom. De hiszem, hogy ez így kellett hogy történjen és jobb nem vesztegetni az időt ha 100%ig biztos vagy benne, hogy mit akarsz. Én megtettem, otthagytam, nem mondom hogy most jó, de az biztos hogy jobb mintha ott szenvednék.
Szerintem merj lépni, ha ezen múlik a jövőt akkor megéri lépni.
Ha gondolod írhatsz privátban, e-mailezhetünk vagy msn-ezhetünk ha attól jobban éreznéd magad, hogy kibeszéled magadból az egészet.
19/L
Szia!
Az hogy mit kezdj az életeddel az alapvető problámád amit még a nem teljesen kedvező egyetemi szak is tetéz. Első éves vagy ugye?
Nos, mindenkivel ez történik ha elkezdi a főiskolát/ egyetemet. Kicsit el kell szakadnod a múlttól, a meleg és barátságos középiskolai évektől, barátságoktól. Azzal hogy belekezdtél az egyetembe, átléptél jobban a "felnőtt" világba. A barátságok már mások és a harc sokkal keményebb, kegyetlenebb és komolyabb az úgynevezett túlélésért...azért hogy bent maradj és sikerüljenek a vizsgáid.
Tehát ne add fel már az elején, adj magadnak időt, próbálj meg minél több barátot szerezni, sokat és ha sikerül rájössz hogy mindenki ugyanazokkal a gondokkal küzd pont mint te! És ha idáig már eljutottál, máris nem érzed magad annyira rosszul, semmilyen téren. Ez a kulcsa az egésznek! Épülj be!
Igazat adnék egy korábbi hozzászólónak, ha kell egy kis vitamin, tényleg jó a MagneB6.
És hogy válts e szakot? Nos, szerintem még túl korai: derítsd ki hogy ha x évet elvégzel, milyen kreditjeid lesznek és hova, hol elég? Tehát kétszer is gondold meg mielőtt belevágsz. Azt is lehetne csinálnod, hogy befejezed a mostani szakodat és aztán 2 év alatt tudsz másod-diplomázni bármikor.
Az jó ha sok minden érdekel, de ez se zavarjon, mindegy hogy mit végzel most, az életed valahogy úgyis te fogod arra terelni amerre szeretnéd, tehát emiatt se aggódj!
Rem. tudtam segíteni és bízz magadban jobban!
Rokonom abbahagyta és bánja is rendesen,ő is ugy volt vele h lehet mégse az érdekli meg h jobb melozni stb.pedig öt még elég rendesen segitették otthon szóval anyagilag nem lett volna fontos a munka.Most bánja mert sulija nincs és nem is érzi jól magát a melohelyén.Ha van lehetöséged rá tanulj!Ha nem bukdácsolsz akkor mindenképp fejezd be,mert van olyan akit ok h nem érdekel,de pl.nem is tudja megtanulni mert nem érti.
De ha kicsit is ugyérzed h be tudod fejezni szerintem kár lenne érte.Lesz egy képesitésed és nem ment kárba ez a másfél év.Utána még mindig tanulhatsz vagy akár melo melett is elvégezhetsz valamit.Amondo vagyok h dolgozhatsz majd eleget az életed hátralévő részében,szóval amig megteheted tanulj.Az egyik barátnöm viszont szintén ugy volt mint te és rájött h nem tuti h az érdekli amit tanul és most(nemtom hogy)de 2 egyetemet végez egymás melett,valahogy megtudta oldalni a kettöt.
Sose tudhatod amúgy h hová vesznek fel a végzetségeddel és mikor lesz akár átmenetileg is melo pont avval a végzettségeddel amit annyira nem is akartál,és lehet h ha már dolgoznál benne nem is lenne annyira rossz.Kitartás!
Én meg azt tudom tanácsolni,hogy válts szakot mielőbb!!!
Nem csak a "suli" a lényeg,hanem amiből élni akarsz talán egész életeden át!Azt kell minél jobban megtanulni,hogy aztán életed végéig kedved legyen a munkádhoz!
Ez nagyon közhelyes üzenet,de őszintén javaslom!Van miből példát merítenem!
Minden jót!F/35
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!