Volt már úgy, hogy nem akartad hogy megismerjenek?

Lehet nem a legmegfelelőbb a kategóriaválasztásom de mindegy. A közelmúltban sikerült ismételten csalódnom egy hatalmasat egy lányban, akibe beleszerettem. Jött a "szokásos" letörtség a részemről, bár így utólag szinte röhejes hisz tudhattam volna. Hallottam már nem egyszer a "hát aranyos vagy, kedves vagy, rendes vagy de én nem szeretném" felépítésű mondatokat és elhatároztam, hogy ha egy lány így kezdi el legközelebb a nagy bevallás után a mondatát, akkor a felénél elmegyek onnan. Természetesen az idő múlik és azon kaptam magam, hogy egy ismerős, barát a szokottnál többször kérdezget, kedvesebb, mintha hirtelen nagyon felkeltettem volna az érdeklődését. Meg akarna ismerni. Én viszont ezt nem nagyon hagyom. Amint valami olyan lesz a téma, amivel jobban megismerhetne rendszerint elkezdem és egy "na mindegy" mondattal lezárom és noha faggat én kitartok a "mindegy"-nél. Arra, hogy netalántán, véletlenül, esetlegesen tetszek neki nem gondolok, ahogy arra sem, hogy én érzek e bármit is iránta, hiszen az első sorokban említett dolgok miatt most elég üres vagyok ezen a téren. Mondhatnám azt, hogy ez az oka, hogy ilyen passzív vagyok, de sosem szerettem, ha valaki meg akar ismerni. :)