Iskolai megaláztatások. Mit műveltek veled? Hogyan tetted túl magad rajta?

Az én véleményem az, hogy nem mindig az egyén a hibás, gyakran a környezet romlott és nem fordítva, tehát az, akit megaláztattak az nem kéne bűnösnek tekintse magát. És arra, hogy valaki rájöjjön, hogy akkor most ki a hibás, arra találták fel a helyzetanalízist. Ugyanis nemcsak a tényt kell látni(oké,megverték a gyereket,ez világos),de megkell vizsgálni a helyzetet is, az olyan tényezőket, amik befolyásolták ezt: osztálytársak,iskolaszellem,iskola hírneve, az áldozat magatartása, stb. Ez azért lényeges, mert következtetni tudunk, hogy minek köszönhető a kialakult helyzet, ha ugyanis például maga az iskola ilyen verekedős fajta és nem csak az illető gyerekre vannak rászállva, akkor a helyzet érthető: ilyen az iskola, így kell elfogadni.

De mi van akkor, ha csak 1-2 gyerekre van rászállva az egész suli ? Nos, ez már kicsit más.

Mert ha rajtad kívül nincs sok ember akit szivatnak, akkor valószínűleg veled van a probléma. És ezt úgy értem, hogy egy olyan korban élünk, ahol minden fontos: a megjelenés,a fizikai képességek, a szellemi képességek, a szociális kapcsolatok, a szociális státusz és még egy pár dolog. Ha valaki a többség szempontjából nagyon kilóg a tömegből mert túl sokat tanul vagy mert túl sokat szólogat be, vagy akármi, akkor automatikusan a tömeg felfigyel rá és ídővel kiközösíti, rossz esetben megalázza. De kevesen gondolunk az okra, pedig az okban rejlik minden, ugyanis ha valakit megaláznak az sosem egy olyanvalaki, aki élsportoló,intelligens,barátságos,stb.

Egy ilyen ember nem fognak megalázni és ha megaláznak akkor annak van egy oka és nem az a megoldás, hogy úgy teszünk mintha nem tudnánk róla, hanem azt az okot megkell látni és tenni kell azért, hogy másképp legyen.

Természetesen a társadalom is hibás, hogy egyáltalán itélkezni mer egy ember felett, csakhogy egy társadalmat nem lehet megváltoztatni. Az egyetlen akit változtatni tudunk igazán az saját magunk és ezt jó észrevenni még iskolás korban a szülőknek, de aki elvégezte az iskolát és nem tud továbblépni ezen annak is szól a tanács: sosem késő, hogy az legyél, aki akarsz lenni. Nem azért nem tud valaki átlépni valamin, mert lehetetlenség, hanem azért, mert nem változik. Ugyanis a változás biztosítja a továbbgördülést, mert az aki villát épít Hollywoodban, Dubai-ban nyaral, filmsztár férje van és 5 autója, annak bizony nem fog fájni a múlt, de az 100-as, hogy nem is fog a múltban rekedni, mert megváltozott.

A változás mindennek a kulcsa.

"könnyűválaszok" kollégának igaza van.

Én idén mér 38 vagyok, tehát le lehet vénpcsnegyvenesezni nem is olyan sokára. És sajnos bennem is nagyon rossz emlékek élnek a mai napig az óvodából és az iskolából egyaránt. A történet ugyanaz a tucatsztori, hogy egy kissé zárkózott, szolídabb felfogású család tagjaként kerültem be annak idején a lakótelepi iskolába. (1978-ban). Egyesek szerint az odanemillőségemnek egyik oka voltak a szüleink, akik óvtak, féltettek. Nehezen ment az ún szocializáció, mert amíg a többiek suli után még dumáltak a téren, nekem már haza kellett sietnem. Sokáig kísértek is a suliba, -ból. Persze ez az egész nap lakáskulccsal a nyakában szaladgáló utcagyerek felfogású nagyvagányoknak egyből támadási felület ám. Kihagyhatatlan ziccerek voltak az hogy én kis gyáva nem merek cigizni, mert mit szólnának otthon, ha megérzik rajtam, én ügyetlen voltam a tesiórán, na az erre való visszajelzések is jót tettek az önbecsülésemnek. Nem akarom kirészletezni, de én is elnyomot balfsz voltam végig az általánosban. (Az óvodát csak azért nem írom, mert oda két hetet jártam öszvissz, miután az óvónéni szart a fejemre, hogy kint az udvaron a -20fokban bepisáltam és akkora tüdőgyuszi lett az eredménye, hogy kivettek, de az alatt a rövid idő alatt elég sokat töltöttem bezárva sötét wcbe a többiek által)

Szó-szó, nem akarok panaszkodni. De egy tény, egy nagyon sajátos értékrendű, kissé öntörvényű fickó lett belőlem, akitől nem áll távol a sznobizmus sem, de a zárkózottság sem. Ugyanakkor szeretek is társaságba járni, de csak akkor és azokkal akikkel kedvem tartja.

Amikor 2000-ben a moziban láttam a Bruce Willis - A kölyök című családi vígjátékot, valami hihetetlen módon magamra ismertem. Ajánlom megnézni, kicsit elvont film, kicsit scifis, hogy a fiatal önmaga tesz nála látogatást és együtt újra megélik a régi megrázkódtatásokat, de feltétlenül érdemes megnézni. A téma iránt érdeklődőknek alapfilm.

Szóval a nagy "megvilágosodáshoz" nekem is meg kellett élnem a 38. szülinapomat, hogy rájöjjek valamire: az, hogy kivel hogyan bánik a környezete, az részben egy objektív tény, de elég nagy arányban TÜKÖR is az emberre nézve.

Én is kb fél éve szoktam le arról, hogy szídjam az egykori környezetemet és kezdtem átértékelni, hogy mikor, mit kellett volna másképpen csinálnom ahhoz, hogy békén hagyjanak. Hiszen a mi osztályunkban is volt 3db fszfej, aki mindenkit lenézett, kötekedett velük, de csak én voltam az az egy, akire úgy rá tudtak szállni, hogy nagyon sok álmatlan éjszakát és iskolaundort okoztak. Annyira manipulatív volt hármójuk közül a legnagyobb szájú, hogy az egész osztályt ellenem tudta hangolni. Aztán mostanában értékeltem át azt, hogy vajon a többi fiú, aki még négyünkön kívül (én+a fszfejek) ott voltak kb 12-24-en, azok miben voltak mások, amiért nem kaptak annyi szart a fejükre és őket nem verték meg csak engem. Aztán kezdem kapizsgálni. Sajnos bennem mindig volt egy feltűnési viszketegsék kiskorom óta. Viszont a családi neveltetésbéli szolidság, visszahúzódó zárkózottság, nem velemszületett szócsatakirályság és ezek ötvözve a kitűnnivágyással, hát elég idétlen összhatást hoztak össze.

Ez nem von le semmit a másik 3 gátlástalan rosszindulatából, de sajnos utólag rájöttem, hogy részben ugyan, de tehettem volna én is a saját érdekemben egyet s mást.

11-14 7:36

Ugyan ez volt velem is, csak yz a gáz, h középsuliba is azokkal járok akik megalázott és megbántott... Pontosabban 1 személy... Nagyon utáltam a tényt hogy vele kellet 1 osztályba járnom, de ez van. Azokon a sérelmeken nem tettem túl magam. Kihatnak a mindennapjaimra, eléggé nehezen nyílok meg az emberek elött. De próbálom túl tenni magam rajta, nem hagyhatom hogy egy ember lerombolja az önbizalmam.. :D

Huh, vannak megdöbbentő hozzászólások...

Én tavaly végeztem a sulival, engem is piszkáltak 4-en... Elég zárkózott vagyok, és sötét ruhákban járok (nem vagyok emos vagy ilyesmi).

Ha beszóltak azonnal visszaszóltam keményen... erre persze meg akartak verni, mindig szemrebbenés nélkül higgadtan megmondtam "Nem félek, nyugodtan, de akármi lesz, a rendőrséget, bíróságot kihagyjuk..." Nem értették, erre bemondtam "Tudod, ha itt most te nyersz, és holnap a vonaton valaki "véletlenül" vascsővel eltöri a kezed, vagy éjjel bedob egy téglát az ablakodon, ahhoz nekem semmi közöm, és nem szeretném ha e-miatt baszogatna a hatóság..."

Ekkor a kemény srácok egymásra néztek, és rendszerint valaki beszólt, hogy "Kamu.." erre mondtam "Figyelj, próbáld ki..."

Ekkor leszálltak rólam : )

20/F