Mit tehetnék? Az életem szürke és egyhangú.
22 éves vagyok, és ha jobban belegondolok, igazából semmi okom depressziósnak lenni, egészséges vagyok, szép nagy családban nőttem fel, van állásom, közbe tanulok is... és mégis, valahogy minden reggel úgy ébredek fel, hogy ez megint egy újabb nap a sok többi közt, elmegyek dolgozni, ahogy letelik a munkaidő, haza, rögtön este van és kezdődik minden elölről. Nem tudok semmit mondani, amiért érdemes reggel felkelni, és tudom, hogy ez így nem jó, mégis, ha valaki megkérdezné, hogy mi tenne boldoggá, nem tudnék válaszolni. Annyi bizonyos, hogy hiányzik az életemből egy társ, ám bizonyára ezt is megkapom a maga idejébe, bár erre most semmi kilátásom sincs... Nincs ám mindig ilyen hangulatom, van időszak, amikor tudok örülni minden semmiségnek, ilyenkor úgy gondolom, hogy áá, mégis szép az élet, akkor is, ha semmi értelme sincs, majd csak lesz valahogy-, de ez a mostani dolog már tart egy jó ideje...
Igazából nem azért írtam, mert azt remélem, hogy valaki most olyat mond, amitől minden 180 fokos fordulatot vesz, csak jólesett most kiírni magamból, mert nem nagyon van, akinek ilyenekről beszélhetnék, a családom, barátaim előtt nem mutatom ki ezeket az érzéseimet... de ha esetleg van egy tanácsod, vagy jó szavad, azt előre is köszönöm...
van párod? mert a szavaidból azt veszem ki, hogy nincs.
hidd el a szerelem majd egyből betölti a napjaidat :)
figyelj!
lehet h hülyeségnek tartod majd, de érdemes kipróbálni! kézműveskedés! hidd el, ha van valami amit szeretsz csinálni az nagyon jó. Kezdj el kötni, vagy gyöngyöt fűzni, vagy drótékszereket csinálni.
És higgy nekem, mert ez valóban nagyon jó dolog. És ezt mondja egy 13 éves lány, aki ugyanúgy van az életével :)
Én is hasonlóképp érzek, 21éves vagyok, végeztem a sulival, sikerült elhelyezkednem, és olyan emberekkel dolgozhatok együtt akik kedvesek, segítőkészek és jó csapatot alkotnak. Van barátom akit nagyon szeretek, és pár jó barátom is.:) A családom is nagyjából normális, középosztálybeli. Anyukámat imádom.:)
Szóval mondhatjuk azt hogy jó életem van.
De néha én is úgy érzem hogy az életem túlontúl átlagos, unalmas.(de tudom hogy nem szabad panaszkodnom, mert alapjáraton minden jó:)
Ilyenkor segít ha kipróbálok valami újat.
Szerintem neked is jót tenne egy új hobbi, sport.:)
Én sem tudok neked most semmi extrát mondani, csak gondolom leírom hogy néha én is így érzem magam.
én 15 éves koromig éreztem így
aztán jött a foci... aztán jött a barátnőm...
igaz msot a foci kiesett sérülés miatt, de a bnőm tartja bennem a lelket
de nekme is ez az egyhangú 'jajmámegint egy ugyanolyna nap' feeling volt
Paulo Coelho: veronika meg akar halni c. könyve segíthet.
Egy lányról szól, aki ugyanúgy érzett mint te: monoton volt az élete. Volt állása, szép volt, nem csúnya,mégsem volt kapcsolata. Egészséges volt, szép családban nőtt fel. Mégis öngyilkos akart lenni: mert monotonnak érezte az életét. Felkelt, dolgozott, ebédelt, hazament. Néha eljárt szórakozóhelyre.
Nem akarom lelőni a poént, de Veronika a szerelemben találta meg a megoldást. olvasd el a könyvet segíthet:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!