Szerintetek? Önértékelési probléma ill. Önismeret hiánya a probléma, hogy legtöbb ember beéri kevesebbel, és nem vágyik a mélyebb, minőségibb életre?

Hat kérdőjel egy kérdésben ? :D

Szerintem inkább a konformitás a gond. A való életben legtöbben azt látják maguk körül, hogy a többieknek sem sikerül, hiába próbálkoznak.

A siker építi az önbizalmat, csak sajnos a legtöbb ember nem elég állhatatos ahhoz, hogy sikere legyen. A kudarcot lépcsőnek, lehetőségnek kellene tekinteni. Ha kapok egy pofont, megrázom magam, észreveszem, hogy módszerem nem működött, akkor következőleg másképp közelítek a 'problémához'. Mindenhez lehet kulcsot találni, mindenre lehet megoldás, de ehhez kitartás kell, nem is kevés. Nem véletlen, hogy a valóban sikeres és boldog emberekből kevés van.

Ha párkapcsolatnak nevezhető az, hogy két ember egy lakcímen vegetál és alkalmanként szexuális éltet élnek egymással, akkor igen, bárkinek lehet párkapcsolata. De olyan párkapcsolata, ahol a felek konszenzusra törekszenek, ahol egymást építik és támogatják, hovatovább boldogságban élnek csak olyan embernek lehet, aki ismeri magát, hajlandó felelősséget vállalni magáért és a párjáért és hajlandó cselekedni/ változni is a közös jóért.

Hosszasan lehetne ezt még ragozni, és persze lehet, csak én látom így...

'Normálisan' egy párkapcsolatban egyenrangúak a felek. Nekem felelősségem van veled szemben, hogy a lehető legjobbat hozzam ki belőled, és felelősségem van magammal szemben, hogy a lehető legjobb legyen a kapcsolatunk. Nem könnyű, és nem mindig sikerül, de szerintem a fő csapásnak ennek kéne lenni.

És még: legritkább esetben életképesek az olyan kapcsolatok, ahol az egyik viszi a hátán a másikat.