Ekkora traumát okozott volna?

Tavaly szereztem meg a jogosítványt, aminek persze örülök, hogy meglett, de nem azért mert annyira szerettem volna, hanem a szüleim erőltették rám. És az a szenvedés, amin én keresztül mentem, számomra leírhatatlan volt. Pénzkidobás azért amiért nem akartam, gyomorgörcs azért, ami rám lett erőltetve és nem akartam, oktató, aki folyamatosan károgott. Nem voltak meg hozzá a képességeim (most sincsenek), és vizsgán is úgy mentem át, hogy meg lettem sajnálva, és az oktatónak is meg kellett igérnem, hogy nem csinálok hülyeséget azzal, hogy az autó, mások és saját magam testi épségét kockára teszem. És egyszerűen bármikor amikor megpróbálok kormány mögé ülni, undorom az egésztől, mert egy életre elment tőle a kedvem úgy, hogy nem akkor csináltam amikor én úgy éreztem, hogy akarom, és egy csomó pénzt kidobtam azért, amire nem akartam. Nincs bennem az érzés, hogy én vezetni akarok. Nekem ez hatalmas trauma volt lelkileg, kb, mint másnak egy rokon elvesztése. Az érzés sincs bennem, hogy leakarnám küzdeni. Ezzel lehet kezdeni valamit?