Mit jelent pontosan, ha valaki álomvilágban él?

Azt, hogy nem érdeklik a realitások. Van egy elképzelése az életről és aszerint éli a mindennapjait.

pontosan!

Az exem kitűnő példa lehetne: úgy hiszi, hogy a világ úgy működik, mint a szappanoperákban. Pl hogy a nőnek nem kell dolgoznia, elég csupán felhasználni a különféle szépítkező csecsebecséket ahhoz, hogy megbecsülés és tisztelet övezze.

utolsó: ez a dolog sajnos működik is, csak valami pénzes tagot kell keresni hozzá.

Én - a saját felfogásom szerint - álomvilágban élek. Ismerem a realitásokat, tudok tisztán és racionálisan gondolkodni, ha kell. De utálok. Megteszem, amit nagyon muszáj, elvégzem a kötelességem, de ezen túl maximum egy-egy jóbarátommal beszélgetek. Ledőlök, sétálok és főleg zenét hallgatok és elmerülök a saját elvont képzeletvilágomba. Itt élem ki a negatív érzéseket (nagyon ritkán lehet engem pl. dühösnek látni), itt alkotom a saját ideális világomat. Itt én vagyok a teremtés és a pusztítás, a szerelem és a gyűlölet. Minden és mindenki. Ide viszem a mindennapi gondjaim és átalakítom őket legyőzhető ellenségekké. Többnek hiszem magam annál a jelentéktelen senkinél, aki a realitásban vagyok. Félig-meddig ez a realitás számomra és ez amióta csak az eszemet tudom, mindig így volt. Már 3-4 évesen is kitalált félemberekkel "beszélgettem", hittem róluk, hogy valósak. Mostanra ilyen tévképzeteim nincsenek: tudom mi valós és mi nem, de szeretem szándékosan összemosni néha a kettőt. Pl. ha dühös vagyok vagy elkeseredett, akkor mondjuk a városban elképzelem, hogy minden lángba borul és összeomlik körülöttem, hogy pusztulás és halál vesz körül. Tudom, hogy nincs így, de odaképzelem. Gyakran szeretem beleképzelni magam egy-egy pillanatokra megpillantott ember helyébe. Hova mehet? Milyen napja lehet? Mit csinálhat? Aztán ezek egy részét leírom, a másik részét meg csak "átélem". Ebből az ismerősök maximum annyit látnak, hogy megint csak akkor veszem észre őket, ha hangosan rám köszönnek és megint el vagyok varázsolva. :)

Utolsó előtti: részben van csak igazad, a eltartás működik is, de a tisztelet és a megbecsülés már más tészta. Azt csak tettekkel lehet kiérdemelni, a semmit tevés nem elég hozzá. Ja, és a tisztelet és a megbecsülés nem összekeverendők a hízelgéssel, meg a mézes-mázos udvarolgatásokkal, miközben a palinak csak arra kell.

Én eddig azt hittem, hogy álomvilágban élni azt jelenti, hogy van egy elképzelésünk magunkról, de ezeket nem vagyunk képesek átvinni a mindennapjainkba...úgy ahogy az előttem szóló írta, de amit az első válaszoló írt az inkább az ilyen jobb agyféltekés művészlelkekre igaz nem?

vagyis a 23:08as(: