Miért nem egészséges álomvilágban élni?

Ha közben van élete, akkor nem baj, vagy nem tudom, hogy mit jelent itt, hogy "álomvilágban élni". Viszont ugye "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni".

17/F

A lelki egészségre káros elsősorban, de a test és a lélek összefügg, úgyhogy végső soron a testedre is lehet káros.

Ha álomvilágban élsz, akkor nem fogsz reális döntéseket hozni. HA azt hiszed pl. h te vagy a világ közepe, akkor a valóságban mindenkit lenézel, ez oda vezet, h nem lesznek barátaid, ez elkeserít, stb.

Óvodáskorban nagyon nagyszerű dolog, de felnőttkorban nem ajánlott.

Az álomvilág lehet egészséges is. Abban az esetben ha az alkotás csírája fogan meg benne. Az összes művész: író, költő, festő, szobrász, építész stb. mind álmodók.

Csakhogy ők képesek az álmot megvalósítani, emiatt ilyen esetben egészséges lehet az álomvilágban létezni (persze csak csínján;))

Akkor válik helytelenné, ha abból semmi produktum (termék) nem számrazik, és az egyén eltávolodik a valóságtól.

Ebben az esetben valaki belemenekül egy nem létező világba, és ezt azért teszi, mert a valóságot nehezen tudja elfogadni, elviselni.

Amondó vagyok, hogy mindenkinek van kisebb (nagyobb) álomvilága, amelybe elmenekülhet egy kicsit a hétköznapok forgatagától. De alapvetően az az egészséges, ha ez nem gyakori, és nem pótcselekvésként jelentkezik.

De mivel fantáziával megáldott teremtések vagyunk, azt hiszem, hogy ritkán megengedett egy kis álmodozás, a valóságtól való elrugaszkodás;)

Nem tudom, ismered-e ezt a "mondást": A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. :) Szerintem azok kezdenek drogozni, akik akaratgyenge emberek. Nem tudják feldolgozni sem a jó, sem a rossz dolgokat, amik velük történnek. Akiket én ismerek, azok a rossz gyerekkorukra fogják, amivel szerintem közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz, már nemigen lehet takarózni. Ők is egy álomvilágba menekülnek, mivel gyengék változtatni, és ott erősnek érzik magukat. Ennek ugye vannak egészségtelen hatásai.

Persze arra is azt mondják, hogy álomvilágban él, akinek túl élénk a fantáziája. Ez nem baj szerintem, sőt, a kreativitás mindenképp értékelendő, de vannak azért szélsőségek. Mondjuk ha valaki felnőttkorára is túlságosan belemerül, és elvan a gondolataival, de pl. nem tudja ellátni magát (ha éhes, nem tud összedobni egy levest, nem tudja, hogy kell befizetni egy csekket, nem mer egyedül elintézni hivatalos dolgot), mert ő túlságosan elvont, az már baj. Én egy időben nagyon buktam a művészlélek fiúkra, de aztán rájöttem, hogy nem nekem valók, a sok szöveg mögött nem voltak tettek. Azóta kerülöm őket, ha tehetem :)