Ügyetlen, szórakozott, béna, figyelmetlen csaj vagyok. A teljes koncentráció számomra képtelenség. Mit tegyek?

Amit tudok, elhagyok. Ha valamitől nagyon félek, az tuti bekövetkezik (pl. rossz helyen szállok le, egyáltalán nem szállok le egy buszról, elveszítem, amire nagyon vigyáznom kéne, hülyeséget kérdezek és/vagy válaszolok). Közlekedni idegen helyen nem tudok, mert eltévedek. Előre félek, mi lesz, ha egyetem miatt Budapesten fogok élni. Jesszus, káosz ott a közlekedés... Ha mesélnek, néha az elmém kivágja a felét a fenébe és később fogalmam sincs, mire mondtam igent... Volt, hogy volt egy békés délelőttöm, bekészítettem egy filmet, főztem magamnak egy kávét és már előre örültem a békének. A fél délelőttöm azzal ment el, hogy a kávét kerestem a lakásban... Ha valami aggaszt, hogy esetleg elszúrom, akkor garantált, hogy elszúrom. (olyan nincs, hogy ne aggasszon, mert nekem mindig van miért aggódnom...) Többször kaptam már olyan mondatot, hogy: ez is csak veled történhet meg. Általában suliban a tankönyveim lapjai hullámosak, mert minden évben legalább egyszer kiborul az üvegem, rájuk öntök valamit, stb... Elkezdhetek készülődni két órával is a busz érkezése előtt, felesleges, mert biztos, hogy futni fogok rá - rossz esetben lekésem. Valami mindig becsúszik az utolsó pillanatban, ami megakadályoz a békés közlekedésben. Ha valaki elesik, vagy megbotlik sok ember előtt, az én vagyok. Ha valaki eldob valamit, biztos, hogy engem talál fejbe. Ha valaki meg akar ijeszteni/szivatni, biztos, hogy hatszor jobban megszívom, mint ahogy az illető szerette volna... (ilyenkor bocsánatot kérnek, de attól még egy szerencsétlen vagyok) Mit tegyek?

A másik oldal viszont az, hogy jó vezető és szervező vagyok, talpraesettséggel sincsen gond, tornában a legjobb vagyok, kekeckedni nem szoktak velem idegenek, mert visszaválaszolok, vagy egy "megöllek" pillantással elintézem a dolgot, bunyózni tudok, lényegében mindenkitől meg tudom védeni magam, csak önmagamtól nem...