Mit tegyek,ha utálom magamat az egész életemmel együtt?
Folyamatosan csak csalódok és szenvedek,semmi sem sikerül.
Nincsenek barátaim,nem nézek ki jól,nem vagyok határozott,erős,gyáva vagyok,nincsen jó dumám,nem buknak rám a lányok,nem vagy szórakoztató emiatt nem érdeklek senkit,nem értek semmihez sem.
Az életem borzalmasan kezdődött,szegény körülmények között nőttem fel,a családomról inkább nem szeretnék beszélni,nem tudom családnak nevezni őket,bántottak illetve önzőek. Egész általánosban kivoltam közösítve illetve ott is b*sztattak. Nem voltak barátaim,nevetség,gúny tárgya voltam,nem tudtam/mertem kiállni magamért. Tanulásban sem voltam kiemelkedő,szegény voltam akkor is,semmire sem telt es emiatt is piszkáltak. Gimi ugyanez,iskolát kellett váltanom,átkellett jönnöm egy alpári szakközépiskolába,mert sajnos máshova nem tudtam jönni. Itt nem basztatnak,de itt sem tisztelnek/kedvelnek,vannak,akik beszólogatnak nekem meg kirhögtetnek meg hülyének néznek. Annyi,hogy egymással is ilyenek,nem csak velem. Általános iskolában, gimiben soha sem tudtam beilleszkedni,soha nem kellettem egy lánynak sem,nem voltam soha semmiben kiemelkedő és senki sem fogadott el engem,folyton csak csalódtam az embereknen,mindenhol sz*rba se voltam nézve akárhogy is tettem ellene. Mindenhol én voltam a vesztes míg mással nem csinálták ezt,holott semmivel sem voltak különbek tőlem.
Semmi bátorság,határozottság nincs bennem,ha valaki rám néz olyanlor rendesem elkezdek félni meg zavarba jövök. Egyszerűen lenéz mindenki,próbáltam már ismerkedni,de semmi,vagy hanyagoltak egy idő után vagy elkezdtek ők is kötekedni velem meg kiröhögtetni mások elött,főleg lányok elött.
Edzéssel meg ismerkedéssel ne gyertek,mert edzeni edzek,embereket meg nem akarok magam köré ezek után,eljutottam már oda,hogy nem kérek senkiből sem.
Régebben elkezdtem küzdősportolni,hogy határozotabb legyek és jobb fizikailag,lelkileg,de azt is abba kellett hagynom a közeg miatt,mert ott is kikezdtek velem valamint nem is telik rá,mert leszegényedtünk még jobban,nélkülözünk évek óta.
Én már nem tudom mit tévő legyek…minden egyes nap csak szenvedésből áll. Már az egész életem rosszul kezdődött,nem nézek ki jó és nem jövök be a lányoknak,nem kedvel senki,nem vagyok vicces/nagydumás,értelmes sem vagyok,valamint érteni sem értek semmihez sem,mert minden munka helyen lehülyéztek és úgy is kezeltek engem. Semmi sem sikerül,csak a rossz történik velem folyton,csak egy szerencsétlen lúzer sz*rdarab vagyok.
Szerdán kezdek egy új gyakorlati helyen,kíváncsi vagyok az milxen lesz. Előző gyakorlati helyen is kivel kezdtek ki…persze velem.
Voltak ott ilyen tanulok,rendesen parancsolgattak,ha meg megmondtam nekik, hogy nem csinalom meg,akkor vagy nekek alltak pampogni,vagy szoltak a felettesnek,olyanokkal jottek hkgy en nem csinalok semmit,a felettes meg oket vedte folyton. Volt,amikor ordibaltak velem meg csunyakaz mondtak ram az ottdolgozok. Mindig ram kentek mindent,senkivel se voltam joba,nem szóltak hozzam sose ,egyedul voltam mindig kulon varva azt,higy mikor lesz ennek a napnak veve. Volt,amikor az ehyik lany megfenyegetett azzal,hkgy behivja ide ram a baratjat,egy masik tanuló meg volt amikor behivta ide hozzam 2 ismeroset azert,higy ok is kotekedjenek velem. Igazsagtalanok voltak velem,tortent valami meg se kerdeztek tolem,hogy hohy volt,egybol ram fogtak meg kitalaltak minden hulyeseget. Es folyton nem szolhattak semmit,mert,ha igen akkor azzal jöttök,hogy visszaszolok es volt amikor az iskolanak telefonaltak. Velem szemben barmit megtehettek,az nem volt baj,de nekem tudtak szolni mindenert.
Utalom magamat,az egesz eletemet,hogy nem tudom megvedeni magamat,hogy nem tudok jobb/kiemelkedo lenni semmiben sem,hogy szegeny vagyok,hogy semmim nincsen,hogy semmi sem sikerul. Legszivesebben kinyirnam magamat,de meg ahhoz is gyava vagyok. Szuleimre se szamithatok,mert le se szarnak, apám ki is rohig,amiert ilyen puha p*cs vagyok ahelyett,hogy segitene,folyton kritizal mindenben es semmibe vesz a problemammal egyutt. Anyam meg allandoan ordibal mindenert velem.
Kerlek segitsetek,es trollkodo kommentek haggyamak. A helyesirasomat nezzetek el,mert faradt vagyom illetve nem vagyok jo lelkiallpotban. Egesz nap ezeken idegskedek,van amikor fiu letemre sirok egeszen hajnalokig. En mar tudom mi tevo legyek,pszichologusnak is voltam mar kiskoromban,de nem segitett semmiz,en nem tudom elfogadni,azt,higy egy ilyen kudarcal telo nincstelen luzerkent kell elnem…
Bocsanat,hogy ilyen hosszu lett.
Tehetetlen vagyok,mar nem tudom mit csinaljak. Ezeken ragodok egesz nap es emiatt vagyok fent sokaig,es ezek miatt nem tudok koncentralni semmire sem.
válasza:Velem volt ilyen. Gimiben kisegér voltam, akit folyton piszkáltak, családban is voltak nehézségek bőven, édesapámat nemis ismertem, nem hagyott rám semmit.
Környezetváltozás segített, Pestre költöztem. Sokat tanultam, okosodtam, a világnézetem megváltozott és így nőtt az önbizalmam is.
Klisé, de tényleg rajtad múlik ez az egész. Addig amíg saját magadnak nem hagyod abba az önsajnáltatást, addig semmi nem fog változni.
Azt azért érdemes lenne tudni, hogy mennyi idős vagy. Milyen munkákat csinálsz? Miért laksz a szüleiddel? Miért nem nézel ki rosszul? (A csúnyácska srácok is találnak maguknak barátnőt)
Én nem akarok barátnőt,én írtam már,nem kérek egy emberből sem.
Az zavar,ahogy kinézek,hogy szegény vagyok,és ahogy hozzám állnak az emberek ok nélkül,mintha valami tábla lenne rajtam,amire az van rá írva,hogy "velem csak szemétkedni lehet,velem tilom ismerkedni",hogy folyron velem kell kotekedni,szemetkedni.
Egyebként meg az arcom miatt vagyok ronda,rövidek az állaim,barázdáim vannak,karikás szemeim.
válasza: válasza:
válasza:Kellene találnod egy illetve több biztos pontot az életedben
Testvérekről nem beszéltél gondolom nincsenek. Egyéb rokon akinél jól érezted magad gyerekkorodban és még élnek? Az ő segítségük hasznos lehet.
Amit leírsz az vagy igaz vagy nem. Mármint valami lehet nem igaz attól függetlenül hogy te elhiszed.
Léteznek pszichológiai vakfoltok. Ez azt jelenti hogy ha azt hiszed h valami nem létezik akkor akkor se fogod észrevenni ha épp ott lesz előtted. Például ha az a meggyőződésed hogy semmiben nem vagy tehetséges, nem fogod észrevenni az sem ha egy adott dolgot jól csinálsz.
A sport jó de megfelelő táplálkozás nélkül nem fogok normálisan működni.
Aki szegény és még lelkileg terhelt is az biztos hogy nem eszik megfelelően.
Az anyagi biztonságot el kell érned. Ehhez racionális tervek kellenek.
Megoldás lehet ha jelentkezel a Honvédséghez.
Alap kiképzés után a Lynx programban 735000 bruttó a fizetés ami nettóban 25 év alatt 500 fölötti nettót jelent. Ma már mindenkit felvesznek akinek megvan a négy végtagja. Lehetsz hülye is az sem kizáró ok.
Nagy szarban van a Honvédség hidd el! Ez egy kiugrási pont lehet neked. Kapsz szállást és egy valag pénzt. Elkezdhetsz gyűjtögetni a későbbi életedhez. De amikor már beosztásban vagy akkor kezdj el szakmát tanulni! Hogy később meg tudd alapozni az életedet illetve ha váltani kell akkor tudj!
De ezt a célt el kell határoznod! Ha ez a te hibádból meghiúsul akkor hatalmasat rúgsz magad alá és a helyzeted még kilátástalanabb lesz! Végig kell csinálnod!
A youtube-on fent van Brian Tracy Főnix szemináriuma. Az nekem rengeteget segített. Tedd be mind a 23 részt lejátszásba! Hidd el sokat segít! Ez nem szabópéter féle szemét!
Majd írj h mi van veled!
Bullshit amit írnak!
Én amikor elkezdtem járni óvodába mindig a középpontban voltam, majd általános iskolában, szintén majdnem mind a 8 évig, de a végére már kevésbé.
Aztán eljött a gimi és észrevettem, hogy egyáltalán nem én vagyok a középpontban ami furcsa érzés is volt meg nagyon rosszul is esett, ezért megindultam a lejtőn lefelé, amit ahogy olvastam te kiskorod óta csinálsz.
Se a lányok, se senki nem kereste úgy nagyon a társaságom ami borzasztóan rossz volt azok után, hogy mindig én voltam a világ közepe mióta az eszemet tudom.
Miután a giminek vége lett tudtam, tennem kell valamit mert ezt én nem fogom bírni. Elsőnek azthittem a külsőmmel van a probléma ezért elkezdtem edzeni, meg minden időt és energiát a külsőmre fordítani, ami valamit segített, de nem sokat.
Végül arra jutottam, elkezdem kielemezni mi volt más régen, mi miatt voltam én egy olyan ember akit mindenhol csak kerestek és mindenki a társaságára vágyott, aztán rájöttem.
Ahogy nehezedett az iskola, egyre rosszabb jegyeket szereztem, ami szüleim miatt borzasztóan rosszul éltem meg, így általános iskola vége felé, mindenki látta rajtam, hogy frusztrált vagyok. Majd amikor eljött a gimi ott ez sokszorosan igaz volt és már kezdettől kezdve én voltam az aki szorong és ilyenkor durvultak el a dolgok.
Miután realizáltam, hogy miben volt a hiba elkezdtem megváltoztatni az életemet. Ma már nemnagyon tudnék panaszkodni semmivel kapcsolatban ami valami társadalmi státusszal vagy szociális dolgokhoz egy kicsit is kapcsolódik.
Röviden az életet ugyanabból a helyzetből kétféleképpen is le lehet élni, le lehet úgy mint egy győztes, de le lehet úgy is mint egy vesztes.
Lényegtelen hogy nézel ki vagy mennyi pénzed van, ha egy győztes vagy mindig győzni fogsz és ez így van rendjén.
Minden a saját felfogásodtól függ!
Van egy gyerek aki elmegy suliba és ő egy szerencsés embernek tartja magát, ezért boldogan sétálgat végig az utcán és észrevesz egy pénzt a földön amit fel is vesz és boldogan sétál tovább.
Viszont egy másik gyerek aki egy szerencsétlennek tartja magát még ha meg is lát egy pénzt a földön aztmondja magának, hogy ő egy szerencsétlen vele ilyen nem történhet és tovább sétal.
Kilences.
En ezek utan hogy erezzem magam gyoztesnek? Mire legyek en buszke? Arra,hogy semmim nincsen,szegeny vagyok,ronda,aki senkit sem erdekel? Vannak itt egyesek,akik olyan konnyen beszelnek itt…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!