Nekem miért nem járt soha semmi, ami másoknak automatikusan járt? Miért kellett nekem extrán dolgoznom azért, hogy azt kapjam, amit mások a semmi nélkül? Miért kérdőjelezték meg mindig az alapvető jogaimat?

Középsuliban kezdődött. Beteg voltam, és próbáltam elkérni a házit valakitől, és bepótolni az anyagokat. Egy ikrek segített nekem, felvettem őket msn-re, és mivel beszélgettünk a tananyagról is, próbáltam velük minél kedvesebb lenni, és valamit visszaadni beszélgetés formájában, ha már energiát szántak rám. A suliban kiközösítettek, és velük is csak msn-en beszélgettem. Nyilván derogálóan hatott volna nekik beszélgetni a lúzer sráccal... Na jó, nem megyek bele túlságosan a sztorizgatásba, szóval ezidőtájt a gyerekkori barátaim is hanyagoltak. Mindig mentek közös programokra, és engem csak akkor hívott bárki is, amikor egy adott sráccal nagyon sokat foglalkoztam, jártam hozzá (miközben ő sosem jött hozzám), magyarul kapartam... Akkor jöttem rá, hogy rég nem látott embereket is meghívtak, miközben engem csak akkor, ha éppen jóban voltunk, és ez mindenkivel így volt.

De ez nem változott akkor sem, amikor szakmát tanultam. Amikor vizsgára mentem kocsival, akkor a számunkra fenntartott parkolóban beszélgetett mindenki, elállva az utat. Én mentem volna parkolni, látják hogy jövök, de le sem tojtak. Láttam rajtuk, hogy azt várták el, hogy majd én megálljak nekik, könyörögjek, hogy menjenek már arrébb, vagy menjek le a sárba kikerülni őket. Na itt elegem lett belőlük. Hát nekem még annyi sem jár hogy az úton elengedjetek b@zdmeg??, és gyorsítottam, úgy ugrottak félre. Egy utolsó, végletekig becsicskított lúzernek éreztem volna magamat, ha ezt nem teszem meg. Hát nekem még annyi sem jár, hogy az úton menjek autóval? Még ezt a jogomat is megkérdőjelezik? Mielőtt még valaki megvádolna, hogy egy kötekedő bunkó voltam, jelezném, hogy suliban soha nem zavartam, csesztettem senkit, csak elvoltam magamban, mert mindig ignorálták a barátkozási szándékaimat, és mondanom sem kell, hogy egyoldalú volt. Bevallom, egy megvert kutya voltam, ami mindig vissza ment oda, ahol csak bántást kapott.

Voltam munkanélküli is, és egy ingyenes tanfolyamra elmentem. Egy alkalommal kaptunk egy oltári beképzelt alakot. Már a legelején belekötött mindenkibe. Olyan dolgokért, hogy vegyük le a napszemüveget, meg ne legyen zsebre dugva a kezünk. Volt egy srác, akit kinézett magának, és folyamatosan szivatott. Szünetekben azzal telt el az idő, hogy az oktatót szidták a legkülönbözőbb módokon. Szünet után megint belekötött a srácba, én meg jó hangosan elkezdtem röhögni. Kihívott engem, én kimentem, és direkt zsebre tettem a kezemet. Elkezdett háborogni, én meg csak a képébe mosolyogtam, és megmondtam neki, hogy nincs joga megmondani nekem, hogy hol legyen a kezem, így fog maradni. Büszke voltam magamra, hogy helyretettem az illetőt. Nehogy már azt higgye, hogy mindent megtehet. Naivan azt vártam, hogy majd a többiek kiállnak mellettem, de várhattam rá. Fenyegetőzött, hogy odaszól a vizsgáztatóknak, hogy engem mindenképpen buktassanak meg, de ekkor sem törtem meg. Erre taktikát váltott, és a sunyi szemét módon megpróbálta a többieket ellenem fordítani, hogy én bomlasztom a közösséget, stb., közben meg őt utálta mindenki, és a nagy közössége semennyire sem volt befogadó velem szemben, csak annyit kaptam tőlük, hogy a cigifüstöt odapöfékelték az orrom alá a várakozó részlegnél minden egyes szünetben, ahol egyébként tiltott volt a dohányzás. Na jól van, ment tovább a háborgása, látta, hogy nem ér el semmit sem, és már kezdett visszavenni az arcából, átváltott megalkuvó stílusra, erre az egyik srác elkezdett nekem ott papolni, hogy fejezzem be, mert nem jó ez senkinek sem blablabla. A zsebre dugott kéz is el lett felejtve, folytatódott minden tovább. Pedig csak annyi kellett volna, hogy legalább egy ember mellém álljon. Nagyon normális lett a csávó ezek után, és a többiek is örültek, de másnap visszaállt fokozatosan a régi stílusra, és az agyhalottak nem értették, hogy miért történik ez. Na én itt döntöttem el, hogy többet nem állok ki senkiért sem. Vannak a birkák, a farkasok, meg a juhászkutyák, akik megvédik a nyájat. Nemrégiben egyébként láttam egy olyan mémet, hogy a birkák mögött ott van a farkas, erre a birkák nekiesnek a segítőjüknek, hogy rasszista, intoleráns, kirekesztő. A tanfolyam végén meg kocsival kellett mennünk vizsgázni, és együtt mentünk. Én 2 sráccal és egy nővel mentem. Megvolt a szóbeli, kimentem a padra, a nő kijött, mondta hogy elmegy a boltba. Én elkezdtem enni, kijött a két srác, és persze nem jöttek oda, ahol én voltam... Mondtam, hogy boltban van a csaj, és ettem tovább. Amikor végre vagy 10 perc után visszaért, persze a két srác egy szót sem szólt neki, csak mosolygott. Épp hogy odaért hozzájuk, az egyik srác úgy szól oda nekem, mint a kutyának, mintha én miattam kellett volna várakozni. Azt monda, hogy "gyere már b@zdmeg", de mindezt olyan unott pofával, hogy itt lett elegem másokból, itt jöttem rá, hogy engem mennyire néznek, mennyire tartanak. Hogy a nő késett 10 percet, megvárakoztatott mindenkit, az rohadtul rendben van, de hogy én rám várjanak egy tizedmásodpercet is??? Na itt változott meg alapvetően a hozzáállásom, amit majd később leírok, egyelőre ennyi, sokan úgysem fogják elolvasni, hát még ha többet írnék.