Mi a véleményed erről? Mik jutnak eszedbe miközben olvasod? (lenn a szöveg)

Az elhamvadt kismadár feltámad poraiból és újra szárnyalni képes. Tudja, hogy a világ nem egy tündérmese, ezért nem száll túl magasra. A fellegekben szörnyűséges, saját magánál jóval nagyobb és gonoszabb szörnyek lesnek rá és várják, hogy mikor ejthetik csapdába. Épp ezért a kismadár nem száll fel a felhők fölé, igyekszik minél közelebb maradni a felszínhez, bár ez néha épp olyan veszélyes, mintha a magasba emelkedne. A földön is csapdák várják, gonosz, mérhetetlenül gonosz csapdák. A kismadárnak meg kell tanulnia, hogy nem repdeshet kedve szerint össze-vissza. Meg kell találnia az összhangot a felhők és a felszín között. Nincs egyszerű dolga madárkának, de nincsen egyedül. A párja ott repül vele, vigyáz rá, irányítja és visszatereli a helyes útra amikor kicsit eltéved. A társa viszont nem lehet mindig vele. Olyankor a kis állatnak egyedül kell boldogulnia és ez néha nagyon megviseli ezt a törékeny állatot. Igyekszik fenntartani a látszatot, próbál megfelelni mindenkinek aki a közelében van, de ez egy idő után összeroppantja a madárkát. Viszont azok akik igazán szeretik mindig ott vannak a háttérben és figyelnek rá, segítenek neki és támogatják mikor szüksége van rá.