Hogy állsz az önszeretettel, önelfogadással? Van kellő önismereted?

mik ezek az izék?

Dolgozni kell, nem filozofálgatni. Tedd a dolgod.

Csak merengtek a semmibe.

"mik ezek az izék?

Dolgozni kell, nem filozofálgatni. Tedd a dolgod.

Csak merengtek a semmibe."

Na az ilyenekből lesznek az elkesz prolik. Lehúzzák a melót, bebasznak, aztán haza mennek elverni az asszonyt meg a gyereket, még ott nem hagyják egyedül, hogy magányosa vedelje magát át a túlvilágra.

Én úgy mondanám, egyensúlyt kell találni az élet minden területén, beleértve az önelfogadást, a filozofálást (agyalást) is. Dolgozni kell, tevékenykedni, élni, ami lefoglalja az agyat és a testet, de kellő mennyiségben kell pihenni, akár lustálkodni is. Épp a legutóbbi National Geographic magazinban volt egy cikk egy tanulmányról, mennyire fontos (lenne) a játék, a játékos gondolkodás, fantáziálás a felnőttek számára is. Aki ezt elhagyja, annak a gondolkodása elsorvad, egyszerű lesz, akár egy faék. Azt már számtalan pszichológiai vizsgálat bebizonyította, a kreatív, ám türelmes gondolkodás a legcélravezetőbb.

Az önelfogadásra visszatérve, minden életkornak megvannak a nehézségei, melyekkel meg kell küzdenünk. Ez senki számára nem könnyű menet! Gyermekkorban az állandó utasításoknak megfelelni és elviselni a teljes kiszolgáltatottságot nagy teher. Majd kamaszon egyensúlyozni az önállóság és az elvásárok között, olyan akár libikókázni a talaj érintése nélkül. Néha leér a lábunk, elrugaszkodunk, olykor túl magasra megyünk és nagyobbat zuhanunk. Fiatal felnőtten, azt képzeljük, már önállók vagyunk, de hidegzuhanyként ér, hogy továbbra is elvásároknak kell megfelelni, csupán a körítés változik. Nagyobbak lesznek a terhek, magasabbak a saját magunk elé tett vállalások, vágyak, de a csalódások és a fájdalmak is. A sikertelenség minden életkorban teher és ráébredünk igazak a közmondások. A kisgyerek kis gond, a nagy gyerek nagy gond, felnőttként pedig hatalmas gondok is terhelnek minket.

Tudatosság nélkül összeomlik az életünk, ahogy lazítás nélkül is! Az egyensúlyért meg kell dolgozni!

52F

#7: De szép volt!

Én nagyon dolgozom rajta. Túlságosan is. Az önszeretet hullámzó, az önismeret meg sosem ér véget. De azt hiszem, a koromnak megfelelő, ugyanakkor mégis mindig elégedetlen vagyok a szintemmel.

28N