Melyik lehetne a jobb választás?

Ha nem vagy jó kémiából, akkor a helyedben nem erőltetném az orvosit. Emelt fizika/kémia +biosz emelt az egyik feltétele. Továbbá a többi pontot nyelvvizsgàkból vagy versenyeredményekből kell összeszedni. Szóbeli is lesz.

A művészeti egyetemekre szóbeli és portfólió szokott kelleni, de az adott egyetem oldalàn kell utánanézni

Csak az orvosi részről tudok nyilatkozni: semmiképpen ne menj orvosira, ha az életek mentése miatt mennél oda, le is írom neked miért. Ez a gondolat önmagában nagyon jól hangzik és tiszteletreméltó, de hamar kipukkad a lufi. Az egyetem 6 kemény év, viszonylag sok lemondással járó év, pont 18-25 éves korod között, amikor mindenki bulizik, ismerkedik, te pedig tanulsz. Nyilván beleférhet az idődbe neked is ilyesmi, de korlátozottan. Sikeresen lediplomázol majd elkezdesz egy rezidensképzést, ahol örülni fogsz a hét végére, hogy van lyuk a fenekeden. Az orvosi hivatás vagy bármely egészségügyi szakterületen való tevékenykedés lemondásokkal jár, hétvégente kell dolgozni elég gyakran, ünnepnapokon kb fixen, karácsonykor, újévkor, mindig. Szakorvosként persze már lehet redukálni az óráid számát, de ez sok év után valósulhat meg. Miért írtam az elején, hogy ne menj orvosnak? Azért, mert ez egy komplex, emberekkel foglalkozó szakma. A betegek sokszor nem hálásak, hanem ingerültek, üvöltöznek, hibáztatnak téged mindenért. Mentálisan nagyon fárasztó tud ez lenni és nem könnyű újra és újra odaállni egy beteg elé mosollyal az arcodon, amikor az előző üvöltött veled. Soha el sem tudtam képzelni milyen ez, amíg nem dolgoztam ebben. Sokan inkább az internetnek hisznek, nem hisznek az orvosnak, az ápolónak.

Nem elvenni akartam a kedvedet, csak kicsit rávilágítani arra, hogy ez egy nehéz szakma, rengeteg árnyoldallal, aki csak a menő házat és a státuszt, esetleg a fonendoszkóppal rohangáló fehér köpenyes menő orvost látja maga előtt az hatalmas tévképet dédelget.

Élethosszig tartó tanulással is jár, mert fejlődik a tudomány, a terápiás protokollok változnak, megjelennek új mutációk és soha nem lehetsz igazán felkészült.

Szerintem ebbe a szakmába “szerelmesnek kell lenni” hogy űzni tudd egy életen keresztül, akkor tudsz igazi gyógyítóvá válni :)

Én a helyedben maradnék a színjátszásnál, ha pedig neked ennyire fontos a magánélet gondolata, akkor megalkudnék egy egyszerűbb szakiránnyal.