Mi van akkor, ha keresztényként úgy gondolom, hogy megérdemlem a halált?

Jézus szavai ezek János szerint:

"Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe."

(János 5:24)

Nem, keresztényként nem érdemelsz halált. Jézust érdemled!

8-as!

Ez jó, amit írsz. " ISTEN meg nem érdemelt kegyelméből "

A kegyelmet senki sem érdemli. Azt adják. Azért kegyelem. Mert aki kegyelmet kap, az igazság szerint bűnös. Bűntelennek nem kell kegyelmezni, hiszen arra nem vár büntetés.

Én azt látom, azt tapasztalom, hogy aki megtér, az nem válik automatikusan olyan figurává, aki nem hajlik a bűnre. Csupán arról van szó, hogy már nem akar bűnösként élni. Képes lenne bűnt elkövetni, de mégsem teszi, mert döntéseit már nem saját érdekből hozza, hanem mindenki más érdekei szerint.

A keresztény ember számára már nincs halál. Aki keresztény, az Jézust vallja, nem a halált. Ha tegyük fel, valakinek eljön az ideje, azt nem úgy látjuk, mint aki nincs többé, hanem úgy látjuk, mint aki egy időre elérhetetlennek tűnik, míg el nem jön magától a mi időnk. Mi keresztényként nem a halálra figyelünk, hanem az élőkre. Élő pedig az is Isten szemében, akit mi halottnak látunk.

Mi pedig keresztényként nem a halált kapjuk életünk végén, hanem a Jézus Krisztust. elvileg pedig minden kereszténynek látnia kell, hogy a halált érdemelnénk, de azt is látnia kell, hogy nem a halál van megígérve nekünk, hanem az örök élet.

Úgy vélem az öngyilkosság az egyetlen bűn, melyet isten képtelen megbocsátani. Úgy vélem Júdás legnagyobb bűne nem az árulás volt, hanem az öngyilkosság. Aki lefigyeli Jézus működését , az rájön, hogy meg bocsátotta a kereszten a gonoszságot az Úr, melyet ellene elkövettek tudatlanságból az emberek. De Júdás nem volt türelemmel. 3 napot kellett volna kihúznia valahol és bűne semmivé vált volna. Na ő a halálra vágyott.

Júdás is úgy gondolta magáról, hogy megérdemli a halált.