Hány évesen találunk önmagunkra?

A jó pap holtig tanul, tartja a mondás.

Amúgy emberként változó.

Mindig tanulsz új dolgokat magadról és a világról és igen ebbe a személyiséged, önismeret is beletartozik.

Amúgy én úgy gondolom, hogy egy férfi 30-ra kezd el igazán felelőségteljesebben gondolkodni.

Tartja a hiedelem, hogy a nők előbb érnek. Biológiailag valóban. Amúgy meg kb párhuzamban mennek velünk csak mivel különböző neműek vagyunk ezért a szociális és önismereti skilljeink máshogy fejlődnek.

Sok mindentől függ, hogy kinél mikor érik be az önismeret.

Minimum 25-30 év kell.

Maximum... nos, vannak, akiknek ez az önismeret témakör halálukig se bontakozik ki.

Édesanyám 50 felett gondolkodott el olyan alap dolgokon, amiken én tizen-huszonévesen agyaltam, megkérdőjeleztem önmagam és minden mást.

Kb 30-ra állt össze a teljes kép. Pl kiderült, hogy ASD+ADD-m van s ez miatt voltak dolgok nehezebbek számomra és kaptam a felesleges verbális, testi bántalmazást. Sose voltam buta, egyszerűen brutálisan fogékony vagyok azokra, amik érdekelnek, elgondolkodtatóak és rákattan az agyam az alkotásra vagy az ok-okozati tényezőkre stb. Több nézetből több opcióval.

Amik nem mentek azok a nagyon száraz, monoton dolgok.

De pl jobban mentek, ha rajzolgattam mellette, de mindig tiltottak tőle "ide figyelj" figyelmeztetésekkel.

Idősebb korban firkálgattam előadásokon. Azt hitték nem figyelek, ám mindent vissza tudtam mondani.

A diagnózis, kezelés után nagyon rövid idő alatt olyan életet, karriert építettem, amit máig nem értenek szüleim.

Azért, mert teljesen megértettem önmagam működését.

Pl zaj kerülése önmagában is nagyon sok mindenre kihatott. S ez csak 1 tényező a sok közül.

Az pedig igaz, az ember élete végéig tanul más-más formában.

Pl önismerettől egészen az új alapanyagok, technikákig - minderre pedig nyitott vagyok, mert szeretem, érdekesnek találom mindezt.

Az énidő egy fontos része ennek a folyamatnak.

Egyre többen viszont pl elektronikai cuccok függése miatt se hagynak teret önmaguk gondolatainak.

Elgörgetnek 1-5 órákat naponta a saját gondolataik megélése helyett.

Szerintem a mostani embereknek ez miatt is lesz nehezebb.

Régen pedig nem nagyon volt ez az önismeret a hétköznapi fogalmak között.

Idősebb generációk többsége, pl mamám korabeliek a munkát és a hobnit nem igen tudják külön megnevezni.

Érdekes beszélgetések voltak és számomra picit megdöbbentő is a válaszok közötti hasonlóság.