Az mitől van hogy mindenhol otthon érzem magam?
Nem tudhatom a választ még mindig, úgy hiszem nekem csak érzéseim vannak. Próbálom megfogalmazni.
Azt gondolom születésemtől fogva ilyen vagyok. Szabad.
Egyszerű. Vagyok.
Szeretem az emberkéket és a körül vevő világot.
Természetes hogy van és vagyok. Nem szükséges hogy legyen otthonom a szó tradicionális értelmében, mert tényleg otthon vagyok bárhol.
Az emberek működését pedig próbálom megérteni, elfogadni, még ha nem is találok magyarázatot másoknak oly egyszerű dolgokra.
De azt hiszem nem is szükséges magyarázat, oly sok ember és oly sok sors. Nem kell ezt nekem az értelmemmel felfognom, csak elfogadom.
Vagyok köztük és élek, lélegzem. Egyszerű.
Természetesen nekem is vannak félelmeim, kérdéseim, de nem tölt el a klasszikus félelem, ez valami más.
Az elme egy csodás dolog, s az enyém tudja mi a jó nekem. Ha ért fájdalom, keserűség azt helyre tette, tudta mikor mire volt szükségem.
Tudom nem mindenki lehet boldog, hiába szeretném én ezt, cserébe én voltam boldog egész eddigi életembe.
Ilyen egyszerű számomra.
"A fény csak a sötétben látszik. Neked nincs IGAZI otthonod. Annak híján viszonyítási alapod sincs."
Kapizsgálom mire gondolsz, se a "sötét" nem rossz, se a "fény" nem jó, vagyis nem adott események vagy adott gondolatok eredményeképpen érzem magam otthon. Ugyanígy Pl. Amikor nem így voltam mint most, akkor szinte depressziós is voltam, és a "jó" dolgokat sem élveztem (igazán), olyan befásult féleség voltam többnyire.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!