Mikor fogja a társadalom feldolgozni,hogy a feminizmus nem férfigyűlölet, csupán az egyenlőség vágya?

#10

Ha nem ítélnek el sem férfit, sem nőt olyasmiért, amit nem lehet rábizonyítani, az teljes egyenlőség, igen.

#12

Te mégis mit szeretnél? Hogy bemondásra lecsukjanak bárkit, akit egy nő erőszakolónak mond? Mert az pont hogy nem egyenlőség lenne, hanem nőuralom...

Az az igazság, hogy a nők túlnyomó többsége nem akar egyenlőséget. A nők sok mindent elvárnak a férfitől, amit saját maguktól nem. Majd ha ugyanazt várják el a férfiaktól is, mint saját maguktól, akkor beszélhetünk bármiről is.

Egyébként a társadalom, bár vannak dolgok, ahol tényleg a férfiaknak kedvez, nagyon sok mindenben viszont a nőknek, így nagyjából kiegyensúlyozottak a viszonyok.

#14

Dehogynem. De ez a nyomozást végző hatóság vagy adott esetben az igazságszolgáltatás hiányossága. Semmi köze a nemek közti egyenlőséghez. Szóval hogy jön ez ide?

Én férfiként támogatom az egyenlőséget. Sőt. tovább ismegyek. Ugyanolyan nyugdíjelbírálást és ugyanakkora teherbírási követelményeket szeretnék látni mindkét nemnél.

Nincsgondom a kedvezményekkel, hiszen engem is asszony hozott a világra. Benne növekedtem, testében táplált aszíve alatt kilenc hónapig. Főtött mosott ránk, tanított. De ugyanúgy édesapám is beletette a maga részét, mert megkereste az ételre, italra valót, ruhára, tanításra valót. Ő is az idejét áldozta, csak míg édesanyám a gyerekek mellett töltötte az ídőt, addig édesapám a gyerekekért távól töltötte az időt.

Engemelborzaszt, hogy a nőkkel bizonyos korszakokbn, vagy földrajzi helyeken árucikként bánnak, el adják őket. De az mégjobban elborzaszt, hogy a civilizált társadalmakban úgy fest,hogy anők maguk teszikmeg ezt saját magukkal oly sokszor.

Bizony, bizony előfordúlnak mindkét nemben Darvin díjas embertársak, akik hát valjuk be, nem a legélesebbkések a fiókban. De ugyanúgy mindkét nemben akadnak bőven, akik képesek letenni az asztalra is bőven, mind a mai napig.

A legérdekesebb pedig az, akármerre is tartott a világ a történelemben, azt meg lehet állapítani, hogy az ember szívét legfájdalmasabb módon csak egy másik nemből való túdja kitépni igazán. Ahogyan az ember szívét is megdobbantani csak egy másik nemből való képes. Nem vagyokhomofób vagy ilyesmi, szerintem mindenkinek a saját dolga, hogy ki , hogyan áll vagy fekszik neki a nemekhez.

Részemről az életem békésebb, bár unalmasabb is egyben, amióta egyjátékos módban nyomom.

A probléma a világban nem más, mint a hatalom-, birtoklási-, és látens uralkodási vágy minden egyes emberben.

De mindenre van megoldás, Krisztus meg is mutatta. Így hát én sem vagyok már soha egyedűl, mert Isten velem van.Ha pedig Ő velem van, akkor ki vagy mi lehetne ellenem. Sem a nyugdíjig taró időtől nem kell félnem, hiszen minden nap hálás lehetek, hogy képes vagyok megemelni többet is, mint szükséges, mert tudom, hogy 90 évesen visszasírom majd a legkeményebb munkanapjaimat.

Szeressük egymást gyerekek, fiuk és lányok. Ne uralkodni akarjunk a másikon, hanem szolgálni őt. Ne birtokolni akarjuk a másikat, hanem odaadni neki magunkat. Ne a hatalomra áhítozzunk, hanem arra, hogy a kicsikpéldátvehessenek rólunk. Tanuljunk a másiktól előbb, tanúljunk a másik nemtől előbb, aztán, ha mindent megtanúltunk, neki lehet állni tanítani is.

Legyünk hálásak azért, amit elértünk és akkor még többet is elérhetünk. Mert ha nem látjuk a különbséget a régi idők helyzete és a mai között, akkor valószínűleg a hiba bennünk található.

18 vagyok.

Részben igazad van Kérdező. De ugyanolyan részben nincs igazad. Mert hogy nem egy és nem két olyan párkapcsolat van az én környezetemben, ahol bizony az asszony hordja a nadrágot. Szegény "ura"-ikat pedig úgy meg hajtják, hogy ember legyen a talpán amelyik bírja. Van amelyik bírja, ha hajtják és van amelyik nem bírja. Persze ez utóbbi azzal dicsekszik, hogy neki saját háza van és keményen odatette magát az elmúlt 40 évében. Persze ez az "úr" azzal már nem igazán dicsekszik, hogy emiatt szét van csúszva a gerincoszlopa és baja van a szívének nem utolsó sorban gyakorlatilag alkoholistává is vált. Ez nem én vagyok, hanem a kollégám.

Én pedig az volnék, aki közös igába hajtotta a fejét egy asszonnyal és CSOK, család, csetepaték következtében arra adta a fejét, hogy elkezdjen változást elérni a saját hozzáállásában. Bizony, ez volnék én, aki előéletét tekintve drogfüggő és drogrehabra ment hogy szíve hölgyének minden kívánságát ki tudja elégíteni. De szívem hölgyének a kívánsága ebben ki is merült és szívének vágyai arra sarkalták, hogy eladja magát ismeretlen vagy ismerős férfiaknak a neten "sublányka" néven. Aztán amikor ez kitudódott, akkor meg csodálkozott, hogy repült egy pofon.

Ember vagyok. Hibáztam. De bölcsességet kértem Istentől, aki azt mondta, hogy engedjem elmenni az asszonyt. Mert hiába akar az ember egy szabadon vitorlázni vágyó madarat bezárni egy kalitkába az elpusztul és elpusztítja maga körűl mindazt, amit addig életre hívott.

Mindig mondtam neki, amikor civakodások voltak, hogy neki egy másik nőre lenne szüksége és nem egy férfira. Isten látja lelkemet, galambom megannyi másik fészekben kipróbálta magát, ahol kő kövön végül nem maradt, majd összeállt egy másik nővel szerelemből és együtt nevelik a gyermekeimet. Majd együtt elrepültek a fejlett nyugati civilizációba, Ausztriába, ahol állításuk szerint boldogok mind. Azért lemondtam minden földi javamról a kicsik érdekében és becsületesen fizetem a gyerektartást és igyekszem minden időt a gyermekeimmel tölteni, ami nekem megadatott. Elbuktam férjként, de nem kell elbuknom elvált apaként.

Megvolt mindenem, amit egy férfi kívánhatott, de én is rabságban éreztem magam. Nem mindenkinek való a párkapcsolat. Ő a hegyekbe termett sas madár én pedig a dombságokra tervezett fehér galamb vagyok.

Se abban igazad van, hogy nem a másik nemről tanultam meg a nagy bölcsességeket, hanem saját magamat ismertem meg mellette.

Azt, hogy a nők gondolatai másképp járnak a Spárban figyeltem meg miközben vásároltam. A hengeres tárgyakat a nők mindig a szalaggal párhuzamosan tették fel rá, aztán csodálkoztak, hogy az üvegek vissza gurulnak. A férfiak többségé pedig a szalagra egy negyed kört elfordítva tették fel a hengeres tárgyakat, és azok nem tudtak így visszagurulni.

A férfiak javarészt inkább a hatékonyságra fókuszálnak, a nők pedig a szépségre. A legpedánsabb egyedülálló férfi ismerősöm lakásán is katonás rendben állt minden, de amúgy a lakásának díszítései kimerültek az érmegyűjteményeiben, amelyek mint trófeák csüngtek le a falakon.

A nők pedig megszépítenek mindent egy olló és némi papír segítségével is, ha arról van szó.

Én is sirdogálhatnék, amiért 99 másik faszival kellene versenyeznem egyetlen asszony kegyeiért, de inkább nem versengek senkivel sem. Azt viszont felismertem, hogy a nőknek sem könnyű, hiszen nekik 100 ökör közül kellene kiválasztani azt az egyet, amelyik a legjobban húz és nem a saját feje után megy.

Azt is mondják a bölcsek, hogy a történelem összes nagy férfija mögött ott állt egy asszony és segített benne, hogy ne hozzon hülye döntéseket.

Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy egy asszony sem vinné semmire az ura nélkül, de én azt mondom, hogy egyik úr sem lenne sehol sem az asszonya nélkül.

De azért azt is le írom, hogy nem lehet általánosítani. Ráadásként ma már egy olyan korban élünk, ahol a fiatalok egy része azt sem tudja eldönteni saját magáról, hogy ő fiú-e vagy lány, pedig csak bele kellene nézni a saját alsóneműjükbe, hogy mit is találnak ott.

Nem vagyunk szentek. Mi férfiak sem vagyunk szentek, de a nők sem azok. Sőt a legtöbb szent sem szentként kezdte az életét, hanem menet közben tanulták meg, hogy mi a jó és mi a kevésbé jó.

A probléma inkább ott gyökeredzik, hogy vannak, akik csekély érzelmi intelligenciával és együttérzéssel rendelkeznek. Van aki képes fejlődni van aki pedig nem hajlandó rá. Én úgy vélem hogy a gyermekeknek akár a technika óra vagy valami más koedukált óra keretein belül kellene tanítani a helyes magatartást és hozzáállást a másik nemhez. A fiúknak a lányok tiszteletét, a lányoknak pedig amit a fiukról tudni érdemes. Én nem is engednék néhány év igazolt jegyben járás előtt esküvőre senkit, legfeljebb speciális esetekben.

De azt a férfiaknak és a nőknek is ugyanúgy meg kell tanulni, hogy ki milyet szakít, olyat szagol. És hogy ezeket a virágokat gyakran nem lehet csak úgy elhajítani mindenféle következmények nélkül, sőt csokorba gyűjtögetni sem érdemes őket.

Nézd meg Kedves Embertársam, mennyi nyilvános gondolatot váltottak ki belőlem a gondolataid!