Miért tetszhetnek nekem a gettók?

A neten szoktam nézni gettókban/nyomortelepeken készült fotókat, videókat (riportok, interjúk), valahogy tetszenek. Bár életvitelszerűen nem élnék ilyen helyen, mégis kipróbálnám olykor, hogy milyen lehet ilyen helyen élni 1 napot. Ha ez segíti a megfejtést, akkor elárulok pár dolgot magamról: Asperger szindrómám van, illetve skizofrénia szerűségem is van (nem rendes skizofrénia, de valami skizotípiát írt a papírra a pszichiáter), az érzelmi intelligenciám abszolút nulla, az életemet utálom, semmivel se vagyok megelégedve, illetve még furry is vagyok, ami már-már otherkin kategóriába csap át, szeretem magam rókának érezni. Ja, és állandóan a múltba vágyom vissza, de annyira, hogy szó szerint kínoznak ezek a gondolatok! Ezeknek a dolgoknak lehet köze ahhoz, hogy olykor gettóba vágyom, meg tetszik?