Mért van az hogy csak én érzem úgy hogy egyedül vagyok?

Én is így érzek már nagyon régóta (18vagyok) Leginkább egyedül lennék valahol, vagy valakivel akit nagyon szeretek, eltűnni a világ elől. Mert ez egyre csak rosszabb lesz. Szűk környezetemben is csak azt vettem észre, hogy az emberek kétszínűek csak bántják egymást, kibeszélik a másikat. NIncs igaz barátság. Csak kihasználják a másikat.

Ez szomorú. Hova jut még az emberiség?

én is az állatokat jobban szeretem, mint az embereket.

nem csodálom. az állatok nem ítélkeznek, több szeretet és elfogadás van bennük, mint az emberekben.

Hmmmm te most leírtad, amit én soha nem mertem. Engem sem ismer igazán senki. Szüleim azt hiszik, de néha olyanokat mondanak rólam, h a pofám leszakad az asztal alá. Ezek nem feltétlenül rossz dolgok, de látszik belőlük, h egyáltalán nem ismernek...

Nem igazán vágyom az emberek társaságát, egyedül szeretek lenni a legjobban legtöbbször a szobámban. Rengeteget olvasok, filmeket nézek, bármit, ami segít elmenekülni ebből a sz@r világból. Szinte mindenről sajátos véleményem van, amire az emberek nem tudnak mit reagálni, ezért nem tartanak jó társaságnak. Nekem is állandóan kattog vmin az agyam, nem beszélek sokat, ha mondok vmit annak súlya van. Vágyom megismerni a szerelmet, de nem hiszem, h képes lennék fenntartani egy kapcsolatot, azért mert a szerelemről is máshogy vélekedem mint a legtöbb ember. Igazából nem tartom magam szomorú embernek, szeretem jól érezni magam, és a 2 igaz barátommal lenni. Bulikba viszont nem szerek járni, idegenekkel sem szeretek társalogni, se felszínes ismeretségeket kötni.

Úgy gondolom én látom a világ apró szépségeit. Például nem bántok semmilyen élőlényt, kivéve ha már támad. Még a szúnyogot sem csapom le amíg nem akar belém csípni. Imádom a tuját morzsolgatni az ujjaim között, finom az illata :o). Meg pl szoktam sunyiba képeket csinálni emberekről, mert gyönyörűeknek találom őket. Furcsa lény vagyok én is, nyugi nem vagy egyedül :o)

A válasz írója 78%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:29

"Ha mondok v mit annak súlya van"

Igen na ez hiányzik a legtöbb emberböl,egyszóval sokan a vicc kategoriájába tartoznak minden téren,mert emlitek itt egy példát most kölcsön kérnek tölled,és persze megadják ekkor és ekkor,de semmi nem történik,vársz,vársz és semmi..Szóval a megbizhatóság és szavahihetöség ismeretlen a számukra! De persze ők elvárják hogy velük igazságosak legyenek..Cseppet sem szálnak magukba..pfffffff

Hm mintha én írtam volta a történetet...

"Felszínesen ismer mindenki."

Nálam épp ez volt a gond, mivel nem ismert senki, semmilyen embernek gondoltak, én meg másokat, ezért nem ismertem meg belül senkit és fel se tűnt hogy léteznek jó emberek.

Így azonban sokkal jobban lehet értékelni az apró jó dolgokat az életben, pl lehet valakinek 100 barátja, ha abból 2 igazán jó ember akkor fel se fog neki tűnni.

Inkább semlegesen állok mindenhez, nem várok el senkitől semmit, ha mégis történik valami jó, mindegy milyen kicsi vagy értelmetlen, annál szebb dolog nincs az életben.

Szerintem alkotni kell valami egyedit ahhoz, hogy mások elgondolkozzanak azon, hogy milyen is lehetsz belül, ez azonban nem egyszerű, én pl ki se tudom fejezni a gondolataimat sehogy.

Gondolom még gimnazista lehetsz, az nekem is elég rossz volt, azonban most hogy kezdődött az egyetem, itt már függetlennek lehet lenni mindenkitől és úgy élni ahogy te szeretnéd, talán egyszer jó lesz. (18/F)