Aki gonosz, tudja magáról, hogy az?

Köszi!:) sajnos sokat tanulmányoztam ezt a témát, exemen nehezen tudom túltenni magam:/ mármint azon, ahogy viselkedett. Egy-egy “vita” traumatikus volt számomra. Pedig állításai szerint soha senkit nem szeretett úgy, mint engem…

Rengeteget gyötrődtem lelkileg a kapcsolat alatt, mintha abszolút nem érdekeltem volna, mint lélek. Nehéz felfogni:(

Vártam ilyesfajta választ. Én nagyon agyalós típus vagyok, pont ezért voltam vele , hiszen mindig végül megmagyaráztam, hogy hát miért viselkedik velem úgy ahogy.

Kulcsfontosságú volt, hogy mindig én voltam a felelős minden problémáért, mindig én voltam a negatív, a hülye. Elején leszögezte, a problémákról nem beszélünk… tekintélyelvű. Egyszer kérdeztem sírva egy konfliktus után kimerülve a nap végén miután még a másnapra való ennivalóját készítettem munkába, hogy őszintén, gondolkodtál azon, hogy mi zajlott köztünk? Mire a válasz az volt érzéketlenül, hogy “nem, mert én csináltam” (a vitát). A kapcsolat végére annyira elfáradtam, hogy mint “pók a falról” figyeltem a kettőnk dinamikáját, és bármit tettem, előbb utóbb mindent sértésnek vett, pedig szerettem volna, se sehogy sem tudtam megfelelni, és ő volt a bunkó. Bármikor nyitott lettem volna kultúrált konfliktusrendezésre, de mindig el akart nyomni.