Leélhetem úgy az egész életem, hogy antiszociális vagyok?

Onmagadat elfogadod?

Az embereket nem elkerulni kell, hanem megtanulni egyutt elni veluk.

Te eliteled az osztaly tarsaidat, velemenyt alkotsz, hol ott nem is adtal onmagadnak lehetoseget arra, hogy megismerd Oket.

Probald meg elfogadni az embereket es szeretni, tisztelni Oket, mivel koztuk elsz, es fogadd meg az osztalyfonokod

tanacsat.

Leélheted,senki nem titlja meg.. csak egy minimális alkalmazkodás és nyitás szükséges a világ felé,ha bármire is akarod vinni (karrier,család,stb).Ha neked jó így,hogy elvegetálsz magadban akkor egészségedre,de ne számíts túl sok élményre,vagy elért célokra. "általában nem kedvelem az embereket" ez meg a legnagyobb baromság amit valaha hallottam..feltételezem elég fiatal lehetsz.

A másik,ha magadat nem fogadod el,önbizalmad sincs ,esetlen vagy,igy végképp nem fogod semmire vinni.

És hidd el az osztáylfönöködnek igaza van,minden munkahelyen alkalmazkodni kell (ha kertész vagy teszem azt,akkor is),úgyhogy hallgass rá.Ha tényleg változtatni akarsz,akkor tudsz szóval ez nem kifogás,hogy neked ezt meg azt kellett eddig átélned. Az már egy jó dolog,mondhatni az első lépés,hogy neked is feltünt,nem jó ez igy..felételezem ezért irtad ki a kérdést.

Nem bántó szándékú volt a hozzászólásom,csak a te érdekedben irtam-mivel nekünk tlejesen mindgey,és az osztáylfönöködnek is,hogy hogy viselkedsz,csak neked lesz szar senki másnak. Egy szó mint száz,le lehet igy élni egy életet,csak elég üres,ambiicok és barátok nélkül eltölteni 80-90-100 évet.:)

Mivel írtad hogy sulis vagy, gondolom még fiatal lehetsz, változhat a véleményed. Ezt mondom én, aki régen szintén ilyen volt, de időről kinyíltam és már el tudom viselni az embereket. Furcsa, mert vannak barátaim, mégis irtózom az emberektől, és rosszul vagyok a tömegben.

Én azt mondanám le lehet élni így is egy életet, de unalmas. Végülis egymagad vagy, kivel fogsz szórakozni? Kivel nevetsz együtt? Kivel sírsz ha valami gondod van?

Mivel társas lények vagyunk, szerintem kivitelezhetetlen hogy együtt legyünk az emberekkel, érzelmileg. Mert mégis sokkal másabb ha a kettőt nézzük.

Ha most ne mis szánod el magad a barátkozásra és az emberek elfogadására, szerintem később jönni fog ez magától. :)

Csak nehogy a végén rossz útra vigyen a "magány", depresszióba..stb.

hany eves vagy? ha gondolod irhatsz privatot, enis voltam ilyen helyzetbe regebben.

Hidd el tudom mien nehez baratokat szerezni,de ne akard leelni az eletedet egyedök,nagyon szörnyü lenne