Van még olyan magyar ember aki tanít, gyógyít, bölcseket mond, mint Géczy Gábor, akinek az volt az alapelve, hogy "nem lehet csákánnyal jéghegyet lebontani, mert meg kell várni míg leolvad"?

A mai világban haszontalanabb névvel és arccal tanítani, mint névtelenül és arctalanúl. A valódi bölcsesség név és arc nélkül is elterjed.

Az igazi tanítónak és gyógyítónak nincs párja. Őt az emberek maguktól keresik, akár száz kilométert is legyalagolnak érte, hogy ráleljenek.

Róla szól a Biblia, csak némelyek elpecsételték magukban, hogy az szentfazekaknak való tananyag, pedig a bűnösöknek készült és nem a szenteknek elsősorban.

Innentől kezdve pedig rámutattam az irányra, mely végtelen tanítás, bölcsesség és gyógyulások tárháza és forrása.

Bizonyítékként még leírom, hogy az emberben élő gonoszság minden áron távol akar tartani a Bibliától vagy annak olvasásától és egyúttal Jézustól is.

Akiket te keresel, ők a Mester árnyékának árnyékában morzsákat szedegető nevek és arcok. Jó, hogy léteznek, de nem ők a legjobbak.

Kérdező! Mindenkinek megvannak a saját hibái, sebhelyei, tanulságos történetei. Ezeket nem lehet elcserélni más ember töréseivel. Az igazi kérdés az, hogy te hogyan tekintesz rájuk?

Elfogadod, hogy vannak ezek benned és éled az életed nap nap után túlélve a napokat ezeknek a csapásoknak és rossz beidegződéseknek az árnyékában?

Vagy:

Elfogadod őket, mint személyes talentumokat?

Mert ezek azok. A gyermekkori hibás minták nem olyanok, mint a börtön cella rácsai, amik elpusztíthatatlanok. Hanem olyanok, mint a cella ajtaja, amiket a megfelelő kulccsal ki lehet nyitni. Te nem csak egy rab vagy a cellában, hanem egy olyan rab, akinek a zsebében ott van a kulcs is. Azt mondják 3-4 hét alatt egy új, eleinte kellemetlen mintát rendszeres gyakorlással szokássá lehet tenni.

Mindig van kiút a cellából és mindig félelmetesnek tűnik a szökés, de igazából senki sem tart fogva , hanem magadat tartod fogva azzal, hogy a hibás minták ismerősek és az új minták ismeretlennek tűnnek.

Persze, ha a közeg amiben élsz nem hagyja a hibás minták elhagyását és megváltoztatását, akkor a közegen is kell változtatni annak elhagyásával.

Traumák? Mindenkit értek traumák. Soha nem könnyű leküzdeni őket, hiszen emléke benned marad. Vannak, melyeket az ember okoz magának közvetve vagy közvetlenül. Ezek a legalkalmasabbak az önismeretre és arra, hogy tanuljunk belőle. De vannak igazságtalanul megélt traumák. Ezekért pedig nem érdemes Istent hibáztatni. Ezek hátterében inkább az ördög áll, mint Isten. Azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít. Azok az emberek, akik vitték valamire az életben általában kemény töréseken és traumákon átesve erősödtek meg és ezek által váltak valakivé. Példaértékké.

Csalódások? Mutass valakit, aki még sosem csalódott az életében. Még a leggazdagabbakat sem kerüli el a csalódás.

Van, hogy az embernek magányra és egyedüllétre van szüksége ahhoz, hogy leküzdje az akadályokat. Ha magányosan sikerül leküzdeni akkor azért, ha magányosan nem sikerül leküzdeni, akkor meg azért van szüksége a társaságra. Mert van, hogy társaság kell a nehézségek leküzdéséhez, olyan, aki átment már a nehézségen és megküzdötte a csatáit.

Ezért leírom ismét, hogy Jézus szávainak és cselekedeteinek kutatása, értelmezése nagy segítség ezekben a harcokban. Képes megvígasztalni azt, aki csalódást szenvedett el. Képes rá, hogy átértékelje az emberben a traumáit. És egyértelműen képes a hibás gyermeki minták helyett adni egy másfajta mintát, sőt még arra is képes néha rámutatni, hogy nem minden hibásnak vélt gyermeki minta hibás. Sokszor a világ és a társadalom nagyobb vétkes tud lenni, mint maga az ember.

én továbbra is a Biblia felé irányítanálak Kérdező. Mert Jézusnál nagyobb csalódást senki sem szenvedhetett el, nála nagyobb traumát senki sem élt át és jó sok emberben sikerült helyreigazítani a hibás mintázatokat.

Dicsőség az Úrnak!