Tulajdonképp miért is élek?

19 éves vagyok, és most fogok érettségizni, de elképzelésem sincs milyen irányba akarok továbbtanulni. Nem vagyok egyik tárgyból sem jó, inkább olyan átlagos vagyok, négyes tanuló... Nem vagyok okos! Utálom az életem, és azt ahogy eddig éltem, meg ahogy ezután élni fogok, mert olyan értelmetlen, és szürke. Nincsenek barátaim, csak alibi kapcsolataim. Nem utálnak, nem is szeretnek, nem akarnak megismerni, az emberek csak átnéznek rajtam. Nincs hobbim sem. Szóval csak úgy vagyok, vegetálok. Nem járok szórakozni sem, ahogy a korombeliek. Legtöbbször csak kockulok itt a gép előtt. Próbáltam változtatni az életemen, hogy jól érezzem magam, de eddig még nem jött össze. Az emberekkel nem tudok szót érteni. A fiúk sem érdeklődnek utánam, eddig még nem is érdeklődött senki, olyan harmadosztályú lány lehetek. Hát ez az én életem, és nem látom, hogy a közeljövőben bárhogy is megváltozna. Nem sajnáltatom magam, nekem van önbizalmam, figyelek arra, hogy nézek ki. Csak én már nem hiszek abban, hogy az életben vannak pozitív dolgok. Az én életemben... Emiatt értelmet sem látok benne, és azt gobdolom, bárcsak odaadhaatnám valakinek, aki nem egészséges, de vannak céljai, vágyai, álmai. Nekem is vannak, de irreálisak. Még a szüleim sem hisznek bennem, de ez nem zavar, mert sosem volt másképp. Fiatal vagyok, de már olyan megkeseredettnek érzem magam, hogy szánalmas. Mihez kezdenél a helyemben. Köszi hogy végigolvastad!