Mi volt az eddigi legnagyobb nehézséged az életben és hogyan tudtál túllépni rajta?

Na ezért pontoztam fel mindenkit. Igaz előtte enyém volt a legjobb válasz.

De azt mondom nektek, minden szalmaszálba meg kell kapaszkodni, főleg, ha a gödör mélyén van az ember. De ha már nem lóg egy szalmaszáll sem a mély gödörbe, amit elérhetnél. Nincs mese, le kell térdelni a ködör mélyén és őszintén beszélni istenhez, amikor senki ember nem hall. mert Atyád titkon figyel és a relytekben vagy a legmélyebb gödörben is tökéletesen hall téged. Ha pedig őszinte szavakat mondasz neki kiöntve a szíved, amit amúgy is ismer, megsegít téged. Vagy erőt ad beléd, hogy kimássz a legmélyebb gödörből is vagy küld valakit, aki kirángat belőle. Az egyetlen kérdés csak az marad, felismered-e a segítséget, amikor közeledik? Mert aki nem akarja, hogy megmentsék, azt nem is lehet megmenteni.

Ezért mondom, hogy amikor olyan mély a gödör, hogy nem tudsz már kimászni belőle és nincs szalmaszál, amibe kapaszkodva felmászhatnál, akkor térdelj le és beszélj az Úrhoz.

Mert még nem jött el a nap és nem jött el az óra, de könnyen meglehet, hogy eljön a nap és eljön az óra, amikor túl mély gödörbe eshettek bele, ahol már önerőből kimászni embernek lehetetlen. Embernek az, de Istennek minden lehetséges.

Azért írom le mindezt, hogy emlékezzetek, erre, amikor eljön az a nap és az az óra és térdre esve megmenekülhessetek. mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak, ám én mindegyiket felkutatom. Az ördög mindenfelé ássa a mély gödreit ha pedig beleestek, ezután már fel is ismeritek, sőt már a kiutat is megmutattam nektek.

Isten nem bántja az embereket. Hiszen melletted áll és segít. Nem úgy segít, ahogy várod, hanem ahogy neked a legjobb. Akit pedig azért bántanak, mert Istenben hisz, az boldog. Hiszen így bántották a szenteket is és a prófétákat is nem egyszer. Rajtam segíteni ember nem segíthetett volna. Már rég halott lennék, sőt meg is haltam. Nem kerestem a halált, sem az árulást, sem az elhagytatást. Megvolt mindenem, amire vágyhattam. De azt mindet elvesztettem, mert belesétáltam a mély gödörbe, ahonnan már emberi erő nem húzhatott ki. Nem is húzott ki. De Isten ereje kirángatott és megmentett. Mit tehet az ember ilyenkor? megmentőjét dicsőíti és hírdeti, hogy van szabadság. Bántottak engem is, de kezet emelni nem emeltek arra, akit Isten megmentett. Sőt, nem csak ember bántott, hanem a sátán őlt meg legalább kétszer, de Isten semmissé tette a halálomat. Nem feltámasztott, hiszen akkor tudása lenne az embernek Isten hatalmáról. Nem, ő többet tett: Visszatekerte az időt és nem engedte, hogy ráléphessek a gázpedálra kihajtva a szürke szuzuki elé, aminek következtében leszakadt a fejem. Igaz a kocsim egy évig állt az udvarban, mert örömömben, hogy élek elkezdtem kutatni Jézust. Ha csak belegondolok, hányszor ért támadás világi és nem evilági, melyben az életemet veszthettem volna és melyben vesztettem is. Még nem értitek, de el jön a nap és az óra, amikor megértitek és ha akkor nem ereszkedtek térdre magatoktól, akkor térdre kényszerítenek azok, akik maguk sem hisznek Istenben. Jézusban.

Az inkvizítorok, terroristák és pedofil papok pedig mind elvették a jutalmukat. Ők uralkodni akartak Isten nevében saját terveiket kidolgozva. Bizony mind egy szálig elvették jutalmukat. Én pedig nem akarok uralkodni, sem pap nem vagyok, fegyvert sem nagyon fogtam és még csak a középkorban sem élek. Ember vagyok, aki rájött, hogy a térdén a legerősebb. A pénz engem megölne és a hatalom megrészegítene. Ezért vagyok egy átlag melós, mert ez az igaz út. És az, hogy terjesszem az örömhírt ingyen és bérmentve:

Jézusból lett Isten, aki teremtette a világot és Ő igaz, él és mind a mai napig munkálkodik.

Mi hasznom származna ebből? Az én jutalmam nem mérhető anyagi dolgokban és odaátra gyűjtögetek. Vagy legalább is erre törekszem lassan már 3 éve.

Aztán mindenki abban hisz, amiben akar. Ha az én szavamra hisz valaki ma Istenben, az holnapra elfelejti hitét. Hacsak nem olvassa naponta az írást, amig meg nem jegyez belőle részleteket.

Ez a törvényszerűség van bizonyságul.

Engem általános iskolában és középiskolában végig bántottak. Nagyon sok a kellemetlen emlék, az egész gyerekkorom egy szenvedés volt. 3 éve kezdtem el talpra állni, ami azóta is tart, de nagyon lassan. Úgy érzem jó úton haladok, de még mindig sokszor rosszul érzem magam a traumák miatt. Sok mindenben hátráltatnak.

Ateista vagyok ezért a vallás számomra nem jelent segítséget. Amikor előjönnek a traumák, furcsának tűnhet, de sokszor csak egy dolog segít:

Belegondolok abba, hogy a Földi körülményekhez képest én még mindig mennyire szerencsés vagyok. Rengeteg a szegény, éhező, beteg ember világszerte.

Szerencsésnek tartom magam, amiért jó szüleim vannak, amiért ide születtem Európába, egy kultúrált kontinensre. Van közbiztonság, jólét, lehetőségek.

Persze Nyugat-Európa más világ. De ezt lehet másik szemszögből is nézni:

Magyarországhoz képest pl. Ukrajna is más világ, persze negatív értelemben. (Én az embereket, családokat sajnálom nagyon. Gondolj csak bele, mennyi család és emberélet ment tönkre a háború miatt. És nem kellett messzire menni. Szomszédos országról van szó.)

Értékelni kell azt, ami van.

Nekem édesapám mondott régebben egy nagyon bölcs dolgot:

Addig, amíg biztonságban érzed magad, nem bánt fizikailag senki, nem szenvedsz fizikailag sérüléseket, betegségeket, addig no para.

Most gondolj bele. Amíg egészséges vagy, biztonságban vagy, addig nincs mitől félni. Máshol, a világban sok helyen ezek nem adatnak meg.

A régi énemet bántották, amit részben meg is értek, mert nem voltam a legélesebb kés a fiókban. Hülye voltam, buta voltam.

Fel lehet úgy is fogni, hogy ezek a traumák okozták azt, hogy olyan legyek, mint jelenleg.

A traumák ellenére sok mindent elértem még így is. Nyelvvizsgák, jogosítvány, szakmák, egyetem. Nincs okom különösebben panaszkodni.

Ha más is hasonló cipőben jár, akkor azt tudom tanácsolnió hogy legfőbb dolog a józanész és az optimizmus!