Képes lennél megenni a házikedvenced, ha rákényszerülnél?

Nem enném meg semmilyen körülmények között.

Van olyan élet, amit már nem érdemes élni.

Ha szánt szándékkal, önös érdekből ártok egy szeretett lénynek, az pont ilyen.

Nehéz erre objektívan válaszolni, mert nem vagyunk, nem voltunk ilyen helyzetben.

Én most azt mondom, hogy előbb etetném meg meg a kezemet a kutyámmal, mint hogy őt egyem meg, de ki tudja mi lenne, ha tényleg megtörténne.

Mondjuk nekem hatalmas kutyim van, úgyhogy esélyem se lenne ellene. Viszont nagyon kötődik hozzám, kutyasuliban megőrül, nyüszít, ugat, mindent csinál ha nem én vagyok vele, úgyhogy nem tudom rávinné e a lélek, hogy megegyen. Illetve az éhezés se nagyon hatja meg. Kutyasuli előtt több, mint 24 óráig nem kap enni, hogy figyeljen rám, de van, hogy így se érdekli a kaja, pedig imádja a virslit amit vinni szoktam :D

A macskákkal más a helyzet, én igazából kóbor cicákat etetek. Őket tuti nem enném meg, rengeteg betegséget terjeszthetnek. Lehet, hogy előbb halnék bele egy tőlük elkapott betegségbe mint az éhezésbe :D

Fotelből, jóllakottan bármit lehet állítani. De ha már régóta, komolyan éhezik az ember, és az életben maradása a tét, akkor igencsak átértékeli a prioritásokat. Már nem nagyon maradnak erkölcsi aggályai, főleg nem állatokkal szemben. Ha sírva is, de megöli az állatát, és megeszi.

Az alábbi esetben erősen vallásos katolikus fiatalok ették meg a barátaikat, sőt családtagjaikat. Nagy valószínűséggel, amikor a balesetben meghaltak húsa elfogyott, háborúztak egymással, és a megöltek húsát ették a továbbiakban. (A hatóságok erről nem adtak ki nyilatkozatot, se pro, se kontra.) Mikor megtalálták őket, a repülő környezetét mindenfelé szétszórva lecsupaszított emberi csontok borították, a koponyákat is feltörték az agyvelőért. A maradványokat simán széthajigálták, mint ahogy a kólás dobozokat szétszórják egy buli után.

[link]

5.Ő csak egy állat, neki nem tudatos döntés, hogy megeszik-e egy holttestet, ha ezen múlik az élete (és különben is, neked akkor az már mit fáj?) Te viszont mindig szabadon döntesz, hogy megeszel-e egy másik élőlényt.

Semmiképp sem enném meg, de csak a gondolatkísérlet kedvéért tegyük fel, mi lenne ha megenném:

még 5-7 napig élnék együtt a fájdalommal, gyásszal és bűntudattal, amit a kisállatom ilyen ronda, önző elvesztése okozott, hogy láttam a szenvedését, amit én okoztam. Rosszabb esetben még az is traumatizál, hogy volt alkalma védekezni és harcolnom kellett vele, ellenségek lettünk.

Kaptam 5-7 nyomorúságos napnyi reményt a túlélésre, de ha addig nem találok más táplálékot, akkor egy hét múlva ugyanott vagyok, csak pluszban kioltottam egy szeretett álat életét.

Nem jó "üzlet".

Az árulás sosem az.

Első blikkre: nem

De volt repülő baleset a hegyekben, (talán focicsapat volt köztük) ahol sokan életben maradtak, de a segítség messze távolból sem látszott elérhetőnek.

Éhhalállal haltak már meg köztük, többen is, aztán csak-csak megtalálták őket.

Soha nem mondta, egyik se, hogy ettek a másikból, de a kérdésre kitérő választ adtak..

Így erre most nem tudnék válaszolni én se.